Keresés a honlapon:

Szilágyi Ferenc Hubart versei (Virrasztó varázslat, Együtt)

 

 

 

 

Virrasztó varázslat

 

Lángoló láthatár

üszkein fény alél,

domb mögül, völgy ölén,

álmosan kél a szél.

 

Nesztelen szürke árny

fák között jár vakon,

megpihen, s messze száll

bőregér szárnyakon.

 

Holdleány-kedvesem

vissza, mint szent tekint,

bűvöl és bájolog,

pőre szép melle kint.

 

Hangosan zúg a vér

szívüreg rejtekén,

bár szaván ingatag

csáberőt sejtek én.

 

Esti csend – éji hang,

talmi fény-vonzalom

álmain ébredés,

hunyni nem vonz alom.

 

Ott a tó fodra ring,

s reszketeg int a nád,

itt az ég szórja rám

millió csillagát.

 

 

Együtt

Segítsetek, magamban mit sem érek,
s a részem én elosztom köztetek.
Barátaim, legyünk mi jó testvérek,
a kebletekbe szívmagot vetek.

A kebletekbe szívmagot vetek,
a jó talajba hullva mind kihajt!
S ha majd mulatni lenne kedvetek,
ne csapjatok nagy orgiát, ricsajt!

Segítsetek, magamban mit sem érek!
Sokan csinálják úgyis itt a bajt,
a sok csibész, megannyi gyáva féreg!

S midőn süket fülekbe hal szavunk,
ki erre jár, vajon megérti majd,
két csend között miért is hallgatunk?

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-03-08 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.