Keresés a honlapon:

Nagy Gusztáv versei (A negyvenheteknek, Szegénység)

 

 

 

 

A negyvenheteknek

 

Egymás arcába köptétek

a tegnapjaitokat.

Ó, mily bűzös undor a bűnötök.

Talán lelketek mélyéből

duzzadt a szátokig,

s megfogant az átok,

amit cigány anyák

jósoltak rátok, mert

elloptátok lábaik alól a jövőt,

s nem tudnak már hova lépni,

majd ezután csak a nyakatokra!

 

 

Szegénység

 

Hiába rejtőzködsz, ismerlek

gyakran előbukkansz, figyellek

a nevedet is tudom: szegénység

Tűnjél el, legyen benned merészség!

 

Hetven éve kullogsz itt mellettem

ellened, mindennapon edzettem

S te, mindig, kiütéssel győztél

padlóra estem, majdnem megöltél

 

Kaptam eleget jobbról meg balról

ütöttél keményen fejre s arcra

már esélytelen lettem a harcra

feladom s nem adok a majdra!

 

Tudom a majd, olyan mint a remény

lehetne bennem, talán még erény

a jobbra az élhetőbbre, de nincs!

Meddig maradsz rajtam örök bilincs?

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-03-04 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.