VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Kántor Zsolt versei (Eugénio de Andrade, Annektálta az anekdotát, Illyés Gyula etűd)
Eugénio de Andrade 100 éve Fázis és fekhely
A portugál líra, akár a vörösbor. Zamata az éjfél, a szövet bíbor szeletkéi, Amiket a Hold varrt az éter felhőire. Pessoa alteregója egí félszigeten áll, Távcsővel szemléli a tengert. A katamaránt, amin egy esszé kuporodik A világkép tojáshéjába, mint megmentett magzat. A poézis, mint mátrix és kaleidoszkóp. A metaforaként partra vetődő interferenciák Játszi könnyedségét fényképezi, ahogy felfénylenek. Az ívek egymásba harapnak, Metszenek a hullámok, ellaposítják A huncut csúcsosodást. Mintha női mellek bukkannának föl A lilás felszín selymes leple alatt. Lankák. Lágy völgyek lilioma, kankalinja. S a halak? Felvagdossál a hullámhossz Gazdag csomagolását, a fényt, a hangot. Szikrázó szakaszok hullnak a semmibe. De marad a látható réteg sejtjeiben Néhány bibe. Emléktöredékek. Erő és anyag köszön egymásnak. Én virrasztok a saját beszédem fölött. Mondja a mindenség és köhint. Nagyon nagy a kegyelem rajtunk Mert látunk és halljuk az Igét – Mindvégig az égbolt tartott meg minket. Amikor a földön hevert a lelkünk, akkor is Az Isten tenyerén térdepeltünk.
Annektálta az anekdotát A Svejk írója, Jaroslav Hasek 100 éve hunyt el 140 éve született és 100 éve hagyta itt a valóságot 1
Prózapoétikák fenegyereke. Svejk-sejt. Hasek. A feloldhatatlan magány. Jégcsap az önreflexió haván. Aki lélek-jelmezben volt a génkészleti lét. Szellemi test. Aki a valóságból Akaratlanul is, kilép.
Irónia és szatíra. Gravírozás a radírba. Ceruzával összenőtt kockásfüzet. Realista impresszió. Expresszív teszt.
Sok kis sors, apró egypercesek Összeszőtt szövete. A monarchia organikus tere. Prága, Bécs és Pest.
Mintha Kafka szorongásából jönne, Az emberiség végnapjaihoz (Kraus) érkezik. Akit a történelem bekerít. S mégis lebegő könnyedség. Két világ között a híd. Kaszárnyák és lóistállók Összetéveszthetetlen szaga. Epika. A háború és a kabaré. A világirodalom illata.
Illyés Gyula etűd A formaelv fordulata
Hangját a hangtalannak adta kölcsön. A némaság szövetében volt új mintázat. Nyelvet csinált ott, hol összenőttek ágak. A maszkok alatt megmaradt az arca.
De a József Attila-irány, a Kassák-féle Világkép beváltatlan potenciál maradt. Mégsem a véletlen vezette, hanem a pillanat. A világ és az individuum kontaminációja.
Az esztétikába a fűszereket azért beleszórta A kompetenciát, ami mindent áthat. Volt mindenség, odafigyelés és alázat.
A képviselt instancia halvány, jeltelen felhő lett. Mégiscsak beleszövődött az örök időkbe. A nép képtelen volt érteni a megváltást.
Megjelent: 2023-02-12 20:00:00
|
