Keresés a honlapon:

Szilasi Katalin: Vének

 

 

 

 

Vének

 

Vérpiros alkonyatban
kispadra öregszünk
mi vének.
Még ránk csurran a nap,
de már körbebúsulnak
az emlékek.
Szél emelgeti
a szégyenlős fűzfa könnyű,
lenge ágát,
megmosolyogjuk.
Hunyorgó szemünk, lám,
mindenen átlát.

Tördelve esszük kenyerünket,
hogy minél tovább tartson.
Még élünk,
de néha elmélázunk,
hogyan is lesz majd
azon a túlsó parton.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-02-02 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.