Keresés a honlapon:

Szilágyi Ferenc Hubart versei (Farsangi ihlet-illat, Furfarsang)

 

 

 

 

Farsangi ihlet-illat

 

Talpra, tollnok, Tinta pacák!

Sorjázzanak tintapacák

előtted a poros lapon,

fánk hí csókra, borosflakon!

 

Ihletdömping, illatözön

szálljon soron meg sorközön,

körmöld rendre rímbe szedve,

ne hibernálj, mint a medve!

 

Aki ily múzsával flörtöl,

be is csíphet a gyönyörtől;

de ha elpilled a bortól,

akkor jambusokban horkol.

 

Amúgy nagyon hálás múzsa,

cukor, borbíbor a rúzsa!

Míg benned egy feles ég el,

flambírozz a feleséggel!

Arcon nem, csak szíven perzsel,

no de fizess híven: verssel!

 

 

Furfarsang

 

Meglehet, hogy kemény legény,

de vénül a fagykirály,

sátorfáját szedné szegény,

unalmas e téli táj.

 

Bármily fehér, szűzi tiszta

havat söpör friss szele,

vele száll a farsang piszka,

sörtepernyét visz bele.

 

Disznótoros vacsorára

gyűlnek már az emberek,

enni, inni kétpofára

ma a rest sem szendereg.

 

Együtt van az egész család

eltemetni a telet,

döntsük ki a házunk falát,

tavasz jöjjön, kikelet!

 

Bent a nőmmel táncra kelek,

míg kint áll az utcabál:

februári kóbor szelek

zabos lova rúgkapál.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-01-27 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.