Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Bánosi György: Aranykor

 

 

 

 

Aranykor

 

akkor farkas vagy kanca
táplálta a kitett gyermeket
s a kígyók, ha segített nekik
fülét értővé nyalták
s a hajóorr váratlanul
emberi hangon
osztott tanácsokat

lant daltól küklopsz-falak szöktek a magasba
s a kürt szavától egyből leomoltak
s bevette a bevehetetlen várost,
ki lemetszette királya arany fürtjét
vagy kimondta szent nevét

véle érintkező fiába
a Föld kiapadhatatlan erőt öntött
a széltől sebes paripák fogantak
és a lányt anyává tette
a játékos folyó, a kipattanó szikra
vagy a virág illata

s minden halandóban
vigyázó géniusz lakozott
és óvták a tűzhelyt a mellé hantolt ősök
és addig élt az ember,
amíg a tűzbe vetett hasáb el nem hamvadt

beszédes ábrákat rajzoltak ki a csillagok
s intő jel rebbent a madarak reptében
ismeretlen nyelveken motyogott
a lelkesült
s a szentélyben az esengő
álmában gyógyulást nyert

a kevély farkassá, a vonakodó babérrá
a gyászoló égerfává változott
s jácint sarjadt ki a szerelmes véréből…
ha dögvész pusztított
a király hajdan vétkezett
és a villámsújtott egykor
kifecsegte az istennő szerelmét

 

ha harcoltak az emberek
harcoltak az istenek
s olykor a jámbor asztalát
álruhában felkeresték
a táncoslábú királylányt
elragadta a szerelmes szélvihar
s a szép apródot
lehúzták a forrásba a nimfák
hogy halhatatlanként öleljék

 

 


  
  

Megjelent: 2022-10-17 20:00:00

 

Bánosi György (1953) költő, író, tanár

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.