Keresés a honlapon:

Korányi Mátyás: Yucatán

 

 

 

 

Yucatán

 

Yucatánról mindig azt gondoltam,

különleges hely.

Már tudom, nincsenek különleges helyek.

 

Jégkristályok vannak, hópelyheknek mondják,

kánikula van és madárfütty,

amire másnap már nem emlékezünk.

 

Tükrök vannak és fekete leplek.

 

Tegnap vörösfenyő ágán üldögéltem,

figyeltem a tájat, fütyörésztem.

Fiatal nő sétált el alatta,

napernyővel a kezében.

Mint egy festmény könnyű alakja,

különleges helyet keresett.

 

Próbáltam szólni neki,

nincsenek különleges helyek,

de csak csicsergés jött ki számon.

 

Fel se tekintett.

Gondoltam, hazarepülök.

Az ágról elrugaszkodva

azonnal lezuhantam.

Kezeim, lábaim, bordáim összetörtek.

Napokig nem járt arra senki.

 

Kínlódva haldokoltam.

Egy tükrön feküdtem,

fekete lepel volt rám terítve.

A fekete leplen madarak ültek,

nyár volt, zuhogott.

 

Yucatán egy félsziget. Én egészen sziget

vagyok. Semmi különleges.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-09-29 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.