Bártfai Attila Márk: Május harminc
Május harminc
Negyvennégy év eltelt
mióta bennem az élet fölkelt
az alig valami remegő
vízágyáról és megkezdte
a takaróm szélén túlra
való nyújtózkodást,
csak mint a világ
mintás paplanhuzatján
a füvek, a bokrok, a fák;
magam is gaz vagyok,
sőt, olyan gáz akár
a felhők sírta tavak
nyugtalan lapjára
rajzolt zen lég-körbe
fogott ragyogás.
Tudom, hogy lélegezni
dobogni és beszélni is csak
egyre megy. Őszinte
szavalat minden. Minden
dadogás. Lelkes ripacsként
jól megy nekem
a kitárulkozás.
Ó, nem szívom mellre sem
azt ami volt, sem azt ami
elmaradt. Van ami az
ölembe pottyant, van
ami a szülőcsatornában
elakadt. Az élet, a halállal
szemben bármire jó
kifogás.
Úgy szeretlek téged ahogy átölelsz!
Igen, téged, te koporsószélén
karcsú ujjal végzett türelmetlen és
bunkó kopogás. 'Fém fatál' vagy
minek nevezzelek?
Ibolyaszín végzet?
Csontlobogás?
Megjelent: 2022-07-11 20:00:00
 |
|
Bártfai Attila Márk (Budapest, 1978) költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.