Videó

Az Eventus Podcast Studio videója




Keresés a honlapon:


Birtalan Ferenc versei (a hévtől mentünk poros úton, a J és a G épület közötti magas téglafalon, a keletitől zötyögtünk hévvel a kerepesin)

 

 

 

 

a hévtől mentünk poros úton

 

jobbra bokrok balra szántóföldek
fogtam apu kezét
egyik lábát kicsit késve szedte
ráomlott a bányában a szén
azóta járt bicegve
reggel indultunk ketten
ünnep volt hogy vele mehettem

apu szólt figyelj
messze őzet mutatva
foglyot fácánokat
néztünk iramodó nyulakra
láttam fészkeket
madár röppent
vitorláztak az ég urai
karvalyok sólymok ölyvek

a bokrokon tüskék hatalmasok
szeder
a név mesebéli
remegő hőség a poros út felett
nem érdekelt
lesz friss víz ha odaérünk
kútból merített

apuék a minisztériumból mentek aratásra
toborozták a jó kaszásokat
ne vesszen a búza kárba
bérként lisztet ígértek
meg volt szabva a ráta
vártuk
tervezgettük hova lehetne tenni
kicsi kamránkba hogy fér be ennyi
gondoltuk müller bácsi
cserébe ingyen ad kenyeret
és anyu csak süti egyre a süteményeket

a liszt miatt indultunk neki
nem akartak érkezni a zsákok
apu gondolta megkérdezi
de égen-földön nyoma se volt
kivel válthatott volna érdemi szót

csalódás fárasztó visszaút
jó lett volna egy szekér
ülni zsákok tetején
a majdnem-lett liszttel

de olyan bokrokat azóta se láttam
bár bicegő lábam egy életen vitt el

jó ez az örökölt járás
minden máshoz
csak hit kell

 

 

a J és a G épület közötti magas téglafalon

 

közvetlenül a porolók mögött
ahol vastag farudakat tartottak 
a sínekből készített vasoszlopok
talán a belövések még évekig kitartó nyoma
nagy lyuk tátongott 
ott másztunk át a névtelen utcácskára
az ötli és a fatelep beton kerítése mellé

az az átjáró úgy tartozott gyerekkorunkhoz
mint a gyártelepek a vagonokkal
ahogy vonszolódott velük 
az utánozhatatlan-zöld muki

azokra a porolókra másztunk 
bátorságot hencegni hüledező lányok előtt
lógtunk összekulcsolt kézzel lábbal akár a denevérek

még nem volt ott kert
pár csenevész fagyal
néhány nőszirom tengődött lándzsás levelekkel
ezerkilencszázötven nyara lehetett
még nem jártam iskolába

négykerekű kocsin téglákat hoztak
homokot meszet s estére eltűnt a lyuk 
átmászni többé nem lehetett

akkoriban rakták ki hátra a táblát 
törökbecse utca
a többi névtelent is elkeresztelték
hát lett osztály és strázsa is
kikupálódtunk névileg 
stróbl alajos 
kimondani alig lehetett

de hiába minden próbálkozás
maradtunk mi voltunk 
juranics telep

 

 

a keletitől zötyögtünk hévvel a kerepesin

 

elmaradt az ügető a taxi-garázs a gumigyár
csikorogva a mozdonyfordítón
a százlábú hídnál váltottak irányt 
a 424-esek a trumanok

a hídkorlátoknál 
zománcozott táblákon
vörös villámló nyilak
fekete koponya két csont
a vezeték érintése halálos
néztük hogy húz el alattunk a kandó

egyszer a verseny utcai sorompó leszakadt
szemben a törökőri kisszentterézzel 
majdnem a postatelep istállóinál
és agyonütött egy lovat

a hungária előtt szálltunk le
a kispiacnál 
ahol a mindig-vigyorgó bolondárpi
cipelte a rekeszeket éveken át

befordultunk a százira
sarkán a néhai wágner vendéglő merengett
szemben az óvoda-bölcsődével
mentünk a művésztelep az iskola mellett
a muki-síneken át

fákról rézszínűre ért madárbogyó 
barna dárdákként bakaszivarok néztek ránk 

aztán a j épület
harmadik lépcsőház
háromszázötös lakás
mindenki otthon 
sehol sem látszott még a gyász

 

 

  
  

Megjelent: 2022-07-09 20:00:00

 

Birtalan Ferenc (Budapest, 1945. VII. 25. - Budapest, 2018. IV. 10.) költő, író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.