Keresés a honlapon:

Reke Balázs: vatta

 

 

 

 

vatta

 

vattával tömöd ki szobám falait –

itt fekszünk, és körénk gyűlnek a bútorok,

akár fedőlakkba merevedett, elnyúlt árnyékok.

az alkonyat bekúszik, lassan, mint egy bogár.

odakint csonttá fagyott faágak közt

támolyog a levegő, botorkál

e fémtiszta hidegben.

titokban történik az egész,

észre se venni, mert csendesebb

az éppen fagyhártyát öltő pocsolyánál.

olyan természetes, ahogy alkonyt

az éjszaka váltja, és sötétség,

ahogy kezünk a takaró alatt összeér –

itthon vagyunk, a vattabélelt falak közt,

s azt mondani, szeretlek, természetesebb,

mint a lélegzet, vagy a pislogás.

egy fényszóró az ablakra verődik,

másodpercnyi rohanó árny a plafonon.

a fa felszisszen és elborul –

szétterül meggypirosan, a kályhában,

csillogó rögökként, a zsarátnok.

a hőmérő megtorpan, lepihen a higany.

lassan már ideje elaludni.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-06-27 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.