Szilasi Katalin versei (Ünnep után, Égen-földön)
Ünnep után
ellobbantak a gyertyák
eldurrant a szilveszter is
lecsihadt az ember
hosszú a január
homályos nappalok
lidércnyomásos éjek
akár az ösztönök
az elme legmélyebb rejtekében
szívről már régen nem illik beszélni
csak a legörbült szájszöglet jelzi
hogy bolyonganak még érzések is
bennünk valahol
félszegen közelít az új év
mi is féltjük magunkat
meghúzódunk az anyag
tektonikus repedéseiben
az idő azonban ránk talál
jól tájékozódik a térben
az ember be van zárva
háromdimenziós magányába
kipislog belőle néha
megfejthetetlen képletek villódznak
de hát oly rövid egy emberöltő
megtalálni a megoldást
Égen-földön
Eltévedt madarak szálldosnak szerte az égen.
Tétova szándék már csak az ösztön. Késztet az útra,
s nem vezet el sehová, nem tudja az otthon irányát.
Lenn meg a farkasok ülnek a dombon, sompolyog árnyuk.
Két szemük izzó lámpa, világít, borzas a szőrük.
Hol van a falkavezér? Elbújt hátul valamerre.
Már jóllakva a teste, kövér, zsíros falatokkal
tömte magát. Nem tudja, az éhes vad mire képes.
Megjelent: 2022-01-10 18:00:00
 |
|
Szilasi Katalin (Debrecen, 1949) Nyugdíjas tanár, író, költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
