Keresés a honlapon:

Payer Imre versei (Alkalom felismerésre?, Kezdetvég, Éjjeli tehervonat)

 

 

 

 

ALKALOM FELISMERÉSRE?

 

Vízgyűrűvé lesz évnek a gyűrűje.

A széles parton a fasor homálya

égi gomolygó mélyben zöld füvekkel

határtalanba zárva most merül le.

Az almagömbnyi lombok saját mása

terét veszítetve, síkban, mint üveg lel

a szemvilágra titkos fényütemmel.

Párás pászmában, lám, huhog, kakukkol

– hol hallom: itt szól? túl? hol?

Mit jósol madarak csivitelése?

Alkalom valamely felismerésre?

 

Korán siet vagy késve

az ismeretlen rózsaszínű felhő?

Emelkedőn zuhan, árnyban derengő.

 

 

 

KEZDETVÉG

 

Emlékszem rá. Ahogyan magamra.
Itt, ahol lakom. Laktam akkor is.
Itt volt a közeli kórházban. Nem látogatott meg.
Talán csak egyszer. Egyszer talán eljött.
Most por egy urnában. Hazament pornak.

Ez vár mindannyiunkra. Ilyen
az erő-összefüggésrendszer
működésének esetlegessége.
Valami odébb lök. Mintha csak.
Ingerült-szórakozottan.
Sérülünk. Sorvadunk. És...
Hárompontnyi metafizika.

Így érne most véget? Ugyan!
Hogy érne bármi?! Akármi.
Orvosságos úton slejmes-édes szellő.
Légi nektár gyümölcsös napfényben.
Úszkálnak karjaim, vállam
lendületzöld, virágzó lombokhoz.

A boldogság egy észrevétlen kattanás.
Az induló lépés az utolsó.
A nyitójelenet rögtön a finálé.
Kezdetvég. Utána
az emlékezésre emlékezem.

 

 

ÉJJELI TEHERVONAT

 

A kihalt vonatállomás negyedik vágányának sínpárján
keresztülrobajlanak az éjszakai tehervagonok.
Mindegyik kocsira brand new autómodellt erősítettek.
A karosszériák, mintha húsvét-szigeti kőarcok,
magukba rántják zakatoló látásom.
Dübörgőn kattogó káprázat végtelennek tetsző sora.
Majd alázuhan a néma sötét.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-12-27 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.