Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Silvia Caloianu versei Balázs F. Attila fordításában

Silvia CALOIANU

1960. július 3-án született Kisinyovban. Költő, újságíró, TV producer. A kisinyovi Állami Egyetemen szerzett diplomát. Több lap szerkesztőségében is dolgozott. Szóvivője volt a főváros első demokratikusan megválasztott polgármesterének, majd a Rádió és Televízió szerkesztője lesz. A Honestas filmstúdió alapítója és igazgatója. Három verseskötete jelent meg.

 

SZERESS ENGEM, VERS, HAZUDJ NEKEM

hazudj nekem, vers, mondd azt, hogy viola és
vadbazsalikom illatú a szád,
és elvoltunk egymással mint azelőtt
csókolj meg úgy, hogy meggyőzz,
vegyél rá, hogy keressem a szemed tétova,
félénk kezemmel
a szirmok között, hazudd nekem, hogy ez a színük,
súgd nekem
itt
itt
itt
találd meg magad
találj meg engem
az éjszaka közepén
igyunk egy megkezdetlen vízből,
legyünk újra gyermekek,
ültess magad mellé a padra és rázd ki a tücsköket
a hajamból,
játssz velük, a holddal, velem,
mintha ez lenne az utolsó nyarunk,
szeress engem, vers,
ahogyan az égben, olyanképpen a földön is,
amíg a szavak érzékei össze nem zavarodnak,
és el nem kezdenek repülni, mint a fénytől megkergült
pillangók,
resz-ket-ve az ujjaidon,
én
sssssssssss
szeress úgy,
mintha percről-percre mindez
és mi
már nem is léteznénk

 

NE NÉZZ ÍGY RÁM

hány éves vagy te, szilvia,
nézett rám anyám, mintha első osztályos lennék,
amikor engedély nélkül levágtam a hajam,
hogy nekem is legyen frufrum, mint a többi lánynak,
legalább estig, mert utána teljesen levágom, hogy ne
látsszék,
kerülöm a veszekedést,
hány éves vagy, szilvike, kérdezi újra anyám, és kerekre
nyílik
a szemem, óraketyegés a hatalmas tükör előtt,
amelyből egy valamelyest ismerős,
elment, elveszett csaj néz rám, nem értem, feltehetően
képről
ismerem, de ne nézz így rám, mondom neki,
láttam már valahol ezt a vidám, fesztelen,
apró mezei virágokkal teli ruhát,
megérintem őket,
a combjaimon lélegzenek,
tikktakk,
olyan sok volt a mostani motorverseny-völgyben,
ahol a rosszfiúk jöttek, hogy összerontsák
a virágkoronáinkat,
és csak az enyémhez nem nyúltak,
egyszer egyikük azt mondta: ne nézz így rám

 

EMLÉK GRÁNÁTALMÁVAL

hideg és sötét volt a székesegyházban, és legszívesebben
kézen fogtam volna, mint egy merész és
kezdeményező kislány,
hogy azt mondjam neki, mint egy ijedt, naiv kisfiúnak:
itt nem lát minket senki, gyere, mutassam meg
a szívem, olyan, mint egy gránátalma,
még egy kicsit, és…
de neki mindig nyitva volt a ruhája
akarsz még látni valamit itt, kérdezett, és én azt mondtam,
hogy nem, és otthagytam a gyermekeket
magukra,
mint a szemembe hulló csillagszórókat
orgona-akkordok alatt

 

VÉGKÖVETKEZTETÉS HEGEDŰKKEL

egyetlen művészet sem ment meg minket a haláltól,
egyetlen bizonyíték sincs arra, hogy jók, szépek,
szerelmesek lennénk
valahol elkönyvelnek néhány lelket és ennyi
kísérletek
és jön egy különleges csönd, amelyik beszakítja
a dobhártyánkat
szóval, kedvesem,
nem kérdezek, mondj, amit akarsz, mondd, hogy legyen
vasárnap,
vagy ne mondj semmit
rajzolj nekem egy napot, egy vizet, egy kíváncsi szemet
a tied a legszebb mosoly a világon és ez számít
finoman szorítsd meg kezeddel a kezem, ez a jel
életben vagyunk,
többé vagy kevésbé fájón, mai
egy olyan leírhatatlan és igaz állapotban,
pont mint a filmekben,
egy olyan állapotban, amelyről azt mondjuk, hogy megtart
minket ez a híd a szívek között, tele
ez az átkozott zavar,
tudod, hogy van ez,
amikor nem tűnik úgy, hogy ébren vagy,
de nem tudsz elaludni sem,
a hegedűk minden igyekezete ellenére, nigel kennedy
ellenére,
a kamillának szóló bölcsődalával

 

Balázs F. Attila fordításai

  
  

Megjelent: 2014-08-20 07:27:15

 

Balázs F. Attila (1954) költő, műfordító

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.