Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt versei (Profán liturgia, A lét, a szabadság, a művek, A bárányok és a dogmák)

 

 

 

Profán liturgia

Urim és tummim

 

Aki megérti az utat, amin jár,

Aki tudja a nevet, Akihez köti a történet,

Aki lakja a világot, amit megírt,

Aki érzi az időt, az ítéletet,

Ahol a szóközökben fény rezeg.

Ahol minden szöveghely felhő.

S a habzó kavicsok között egy erdő.

Csalán, kankalin. Liliom és jáspis.

Ott a szavak a csöndet kikiáltják.

Mert a titkokat a fecskék gyártják.

S a méhek kódot rejtenek a mézbe.

Mert az örökkévaló lét ismérve,

Hogy a kulcsátadás előtt kész lett.

Kutató tekintet a szellem. Élet.

 

 

A lét, a szabadság, a művek

Felhasad a messzeség fátyla

 

Mintha az idő-hálóban lenne egy tücsök,

És óra-szerű ketyegéssel töltené

A drága perceket.

Egyetlen tudat van szétosztva

Mindenkiben, Isten esze.

S a világegyetem is benne lakik

Mindannyiunkban, csak van, aki

Lusta széthajtogatni. Olvasni

Kellene a kert pici hajtásaiból,

A gyantacseppek formáiból.

A felhők dadogása is fontos adalék.

Bizonyíték arra nézve,

Hogy a kiégés gyógyítható.

A ringlispíl egyszer megáll majd.

Akkor megjelenik a legvonzóbb illat.

S ráadásul adódnak édességek is,

Drazsék, pudingok és a tartalmas alvás,

Amiből versek születnek.

 

 

A bárányok és a dogmák

A szelídek öröklik

 

Minden rendben van.

Még sincs értelme semminek.

Mondják a nihil és káosz követői.

Akik nem ismerik a hitet.

A maguk szempontjából

Van benne igazság.

Csak azt veszik észre, ami fáj.

Nekünk ígéret, ha van hiány.

Szívükben sok helyet foglal a harag.

Mi még azt is szeretjük, aki vak.

Itt az igehirdetés bolondsága,

Minket erősen tart, nekik pára.

Azt hiszik, hogy mindent szabad?

Isten majd hozzájuk szalad.¹

Mielőtt elfelejtenék, Ki a feltámadás?

És az élet, ahogy felnéznek, megtérnek.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-12-26 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.