Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Bittner Mónika: Semmit apámról

 

 

Semmit apámról

 

néhány hónapja jártam oda de

tényleg nem történt semmi úgy

értem tényleg nem tett semmit

a nő aki terapeutának hívta magát

 

kedélytelen beszélgetésekkel töltöttük ki

a száraz szürke ötven percet

álmosító novemberi délután hallgattam

az esőcseppek monoton kopogását

amikor felriadtam a színtelen hangjára

 

beszéljen az apjáról

 

                                                     nehéz lett a levegő pont

                                                     az apámon tűnődtem ugyanis

                                                     gondoltam akkor hangosan mondom

                                                     a történetet róla hogy tudniillik

                                                     volt egy kedvenc fordulata

 

                                                     örök hülye

 

                                                    az egész gyerekkorom ennek a szólásnak

                                                    az árnyékában zajlott

                                                    és ezt elég változatosan tudta előadni

                                                    akartam egy motort

                                                    elesel vele és örök hülye leszel

                                                    pszichológiát akarok tanulni

                                                    bekattansz és örök hülye leszel

                                                    második lettem matekversenyen

                                                    lecsúszni a dobogó tetejéről egyenes út

                                                    hogy örök hülye legyél

                                                    csak a nyerteseket jegyzik

 

                                                   soha nem tudtam élvezni a sikert szépen

                                                   lassan tereltem magam a középszerűség felé

                                                   az biztonságos nem fenyeget a veszély hogy

                                                   egy nem várt esemény következményeként

                                                   örök hülye legyek

 

                                                   és most mi van az apjával

                                                   kérdezte egy teljesen új hangszínnel

                                                   tele lett izgalommal tetszett neki

                                                   a sztori valami szenzációt sejtett

 

                                                  hátradőltem és a szemébe néztem

                                                  egy kicsit hallgattam hogy most

                                                  mondjam vagy ne mondjam

                                                  de mély levegőt vettem és egyetlen

                                                  levegővel közöltem hogy

                                                  innen egyenesen apámhoz megyek mert

                                                  most én ápolom senki nem maradt meg

                                                  mellette a betegápoló sem bírta a

                                                  borzalmas természetét és hát

                                                  az Alzheimer nem gyerekjáték

                                                  főleg nem a végső stádiumban

                                                  törölgethetem apám álláról a nyálat hófehér

                                                  textilzsebkendővel mert így is folyton beszél

                                                  hiába a kór tegnap mondta magáról hogy

                                                  örök hülye lettem

                                                  úgy látszik némi humorra is szert tett

 

                                                 hát majdnem elfelejtette megírni a nyugtát

                                                 annyira boldoggá tette ez a kis családi krónika

                                                 lám a rossz emberek megkapják méltó

                                                 büntetésük a karma dolgozik tessék

                                                 Istennek van érzéke a dramaturgiához

                                                 legszívesebben úgy mentem volna el hogy tényleg

                                                 nem fizetem ki ezt az utolsó terápiát

 

                                                 mert többet nem megyek oda

                                                 hazafelé majdnem elhánytam magam

                                                 jaj nem az eseményen nehogy azt hidd

                                                 az nem kavart fel az isten szerelmére

                                                 az apámnak semmi baja igazán

                                                 sikeres ügyvéd az elbeszélés végét én

                                                 találtam ki egy kicsit szórakoztam

 

                                                de könyörgöm az a tekintet ahogy a nő

                                                szeme felcsillant ezen a mérhetetlen giccsen

                                                ezen a cukormázas szenvedéstörténeten

                                                az kegyetlenül elszomorított komolyan

                                                mondom neki kellene egy hatékony terápia

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2021-11-17 18:00:00

 

Bittner Mónika (Szeghalom, 1978)

Az Egy csapott evőkanál rovat vezetője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.