Videó

A PécsTV videója




Keresés a honlapon:


Gyimesi László (1948-2020) versei

 

 

 

 

Goethe-parafrázis

A hegy közel van
Mégis olyan messze

A vándor sóhajt
Hosszú még az éj

Csillag zizeg a világfa ágán
Az égbolt pattog

Már mondtam
Ne félj

 

Acél, tapló, kova

Egy ember jött közénk a hegyről,
Tarsolyában tapló és kova.

Tüzet hoztam, nyúlt az acél után,
Gyúlt, enyészett a szikrák csillaghalmaza.

Ünnep készült a nyári éjszakában,
A megcsúfolt part nótákba öltözött,

A sziget zengett, s mint a békaszó,
Veszett el szavunk a ritmusok között.

Aki a tüzet hozta, a semmibe veszett,
Ezüst csíkká lett a piszkos Duna.

Denevér démonszárnya vérezte fel a holdat,
S a belénk vackoló pokolból szent duda,

Szuszogott, nyítt, végül már harsogott:
Ne 
por, hamu – legyél acél, tapló, kova.

A másik úton talált rád a hajnal,
Elindulsz, bár nem tudod, hova –

Akinek kard nyúlt tegnap barlangjába,
Hazátlan szél lesz holnap otthona.

De acél virágzik kérges tenyeredben,
Parázsló tapló, szikrázó kova.



III. évfolyam 6. szám - 2016. 6. hét 

  
  

Megjelent: 2021-11-07 06:00:00

 

Gyimesi László (Keszthely, 1948 - Budapest, 2020) költő, író, kritikus, műfordító, újságíró

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.