Szilasi Katalin versei (Balladás, Ragyogj fel...)
Balladás
Szél-hegedű, oly keserű.
Rí a vonó, sóhaj a szó.
Szúr az akác, vág a faág.
Hallgat a lány, oly halovány.
Hajlik a nád, suttog a sás,
csobban a víz, messzire visz.
Ragyogj fel...
Ragyogj fel még egyszer
októberi nap!
Sírnak a levelek,
tenyérnyi csöppek
hullnak a fákról.
Hiszen meg kell halni,
de az elítéltnek is jár
az utolsó vacsora.
Lásd, fáznak a vén szülék,
gyámoltalanok ők már,
mint a tojásból kikelő csirkefiókák,
reszketnek a hidegben,
összekoccannak a szúette csontok.
Olajozd őket tüzes óboraiddal,
mert az újban épp csak éled a láng,
még nem melegít.
Október, a Mérleg nyelve legyél,
billenj vissza kicsit, a nyár fele,
hiszen oly hosszú lesz a telünk!
Megjelent: 2021-10-20 20:00:00
 |
|
Szilasi Katalin (Debrecen, 1949) Nyugdíjas tanár, író, költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
