Keresés a honlapon:

Bara Anna: időkanyar, avagy mindörökké Debrecen

 

 

 

 

időkanyar, avagy mindörökké Debrecen

 

 

gondolatban lerombolta a falakat

átnyúlt az úttest felett

s visszarakosgatta a hámlott ruhájú

kertes házakat

 

a csapó két oldalát a kanyargós emlékeihez igazította

s hagyta hogy a majd félévszázados

zörgő-zakatoló tuják végig döcögjenek

a város gyomrába a rég felszedett síneken

 

még rápillantott a templomra

azután a főutcán átszállt az egyesre

és meg sem állt a kálvin-térig

ahol a szél mintha a parasztkantáta

akkordjait sodorta volna felé

hegedűtanára lakásából

 

gyermeki örömmel kanyarodott be

a péterfiára

örült mert újra anyja mosolya jött felé

apja kitárt karjában

és a sarki presszó kávéillatú zsongásából

a vasárnapi fagylaltozások málna ízű álmai

 

már meg sem lepődött hogy

a palacsintaképű nap fahéjas almás ruhája alól

anyja szilvás gombócai gurultak elő

de a kapuhoz érve a pláza ormótlan tömbje

hullámokat kavart emlékfolyama tükrén

 

hát visszafordult és

csalódottan becsukta az ablakot

 

a kanyarbérház zajos és poros világából

az erkélyen pihenő galamb ijedten felrebbent

és elszállt egyenesen a krematórium felé

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-10-16 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.