Kántor Zsolt: A Holdkatlan legelső pillanata
Egy átfogó pillantás a Gesamtkunstwerk kontaktlencséjén keresztül
Mindig feldob, ha beindul az élet.
Megint elhiszem, hogy van új tapasztalat.
Hogy meglephet a lét és rengeteg a lélek,
amiben Téged, jó, hogy megtaláltalak.
Ugye látod te is, át kell írni ezt is?
Ideál típus vagy. Én meg tipikus alak.
Aki vagyok, itt azt a miliő befesti,
amott meg majd a mennyei Nap.
S itt most szellemi lesz, ami soha nem volt testi,
s hinni lehet, hogy ez szilárd alap.
S mint egy elutazás, az időt bemetszi
egy leköszörült Hold-darab.
S egyes kánon-csillagképek beomlanak.
S ami volt, persze, valahol megmarad.
De a gúnyát a nyárban illik már levetni.
Elég a fény, a lapozható kalap.
Ez az, amikor a dicsőség a glóriát másként menti,
de aposztrofálható úgy is, hogy új szemlélet és tudat.
És gerjeszti bensőnk a szent indulat.
Ágyő, vírus, szia másolat!
Megjelent: 2014-08-11 01:18:21
 |
|
Kántor Zsolt (1958-2023) költő, író, szerkesztő, pedagógus |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
