Keresés a honlapon:

Koosán Ildikó: Nyárközép

 

 

 

 

Nyárközép

 

Megint a kertre nyíló ablak a képkeret:

hullámzanak lombjai a nyírnek, zöldarany

süveghegy – tuják levéldárdái merednek

fürtökben duzzadó tüskés termések fölé –

Nyárközépi kertben lüktet az élhető lét

velem, bennem a lélek kiáltásmaradéka,

s a szóé, – ahogy a gyökerek életnedvei –

áramlik, indul növekedésnek a fényben.

Ma szélárnyékot választok magamnak,

messzire szöknék a szikkasztó magány­­ból.

 

Jobb volna mezítláb hűs vadszegfűs réteket

járni, megértést találni idegen szívekben,

mint elveszett évek romjai közt üldözni

szépnek hitt megéléseim sohasem feledett

illúzióit, s józanul belátni, virágzást hoz a

nyár, de a sziromláz bársonyos parádéja

közben az elmúlás egykedvűsége les ránk:

Nyírfalombomban a sok sárgult levélke

indulni kész madárraj, előőrse az ősznek,

holott még a nyár nyurga fényei kergetőznek.

 

2021 júliusában

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-08-25 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.