Keresés a honlapon:

Benyó Tamás versei (Kikötő, Megtévesztés, Tűnődés, Válaszút)

 

 

 

 

KIKÖTŐ

 

Kikötő vagyok, hajók menedéke

Kicsik és nagyok koptatják partomat

Maradok mozdulatlan

Évszázadok, évezredek óta

Ellenállok viharnak, jégnek

Kereskedők mohó harácsolásának

Kikötő vagyok, sóhajok menedéke

 

 

MEGTÉVESZTÉS

 

Mit számít, hogy savanyú, vagy keserű a szánk íze?

 

Többre hivatott, ki kevesebbnek

s kevesebbre, ki többnek képzeli magát

egy falra vetített ló szomorú szeménél.

 

A kezdet bálvánnyá kövesedett pénisze körül

szemerkél hirtelen végzetünk pernyehada.

Még meggondolhatjuk, merre, meddig.

Elgereblyézve magunk után hőzöngő bűneinket

a megigazulás árnyékában

Idézhetünk esthajnalt,

ragyogó csillagot.

 

 

TŰNŐDÉS

 

Mint hangjegyek

közül

kikandikáló

penészvirág,

pislákol a reggel,

harap a déli harangszó,

békéltet a nappal.

 

 

VÁLASZÚT

/T. Mariannak/

 

Élsz-e, halsz-e?

 

Oszolj édes lelkem,

szakadj ki belőlem!

Nézd a sok kaput!

Melyiket választod?

 

Mögöttük sejtelem,

 

világló szakadék tátong.

 

 

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-08-23 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.