Fülöp Gábor versei (Leó mint hegy, Leó mint hülye, Leó mint tanító)
Leó mint hegy
Ha utánagondolok,
én csak szökdécselő hegy lehetnék,
mint sarkantyúzott paripa.
De hogy
böködjék belém
a kampókat,
szöges bakancsokat,
kipödrött bajszokat
rám-mászkálás közben,
én meg csücsüljek tétlen
mint egy hegy –
azt már nem!
Legfeljebb
tűzhányó-módra:
nyelvemet kilövellem
és dühösen hányok, rókázom
füstöt, hamut,
lávát is,
hogy érezze saját bőrén
minden rajtam-mászkáló,
nemcsak
magamban füstölgök.
Leó mint hülye
Az a jó az életben,
hogy hülyének is
lehet lenni.
Okosnak lenni
nem kunszt.
Szinte mindenki
eleve bölcsnek születik.
De a hülyeséget
meg kell tanulni.
Leó mint tanító
Szoktam ilyet játszani:
begörbítem egyik kezem
ujjait, mint Drakula
(aki vámpírok közt volt jeles –
tudjátok),
másik kezemben
nádpálcát szorongatok
és csapkodom vele az asztalt
cudarul.
De oda se fütyül senki.
Megjelent: 2021-07-22 20:30:00
 |
|
Fülöp Gábor (Újvidék, 1950. március 19. - ) költő, műfordító, dramaturg, újságíró, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
