Szilasi Katalin versei (Május, Uram)
Május
Azt hinnénk, ez a mi időnk,
május van, hullámzik körben
a klorofill-tenger, a fákon
a levelek napfényt kanalaznak,
és beleborzong mind, aki él,
a nagy élni akarásba.
De ez a május most más.
Nyálkás, zöld pocsolyába
belefullad az orgona-illat,
ijedten rebben a toll a madáron,
és álca mögül pislog az ember,
nem tudja, végül is ki a vesztes.
Uram
Uram, te föltámadtál,
de mi csak ponttól-pontig élünk,
nincs időnk, hogy tökéletessé váljunk,
mert minek is, hiszen, hogy mérhetnénk
mi magunkat hozzád.
Csak tátott szájjal állunk,
és bámuljuk bátorságodat,
tőlünk idegen az önfeláldozás.
Ha mégis megpróbálkozik valaki véle,
azt bolondnak tartjuk vagy ravasznak,
hogy tán így akarja kicselezni a halált.
Most, hogy öt sebnél is többől vérzünk,
inkább saját „vegykonyhánkra”
bízzuk magunkat.
„Segíts magadon, az isten is megsegít”,
tartja a mondás.
Megjelent: 2021-07-08 21:00:00
 |
|
Szilasi Katalin (Debrecen, 1949) Nyugdíjas tanár, író, költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
