VideóSzabó Imola Julianna videója Keresés a honlapon: |
Kántor Zsolt versei (A szonett szövete, Klaviatúra, Akkreditáció)
A szonett szövete Abakusz
Vezérelvvé nő egyes mozzanat. Különb szövegek születnek nyomás alatt. Melyiket ne akarjam? A részecskék hullámmá Bomlanak. Majd összecsomósodnak ismét. Egybeíródik az emlékkel az ittlét. Mintha azt súgná az éj, nincs vég. És a szellem a legfőbb energia. Elvarrt szálak fölött olló-lelkek Csattogtatják torkukat. Hogy verset ír? Ugyan! Tettetés. Önámítás. Nem más a közlés, mint esemény. A lét elevenedik meg mégis, ha beszél A nyelv. És megváltozhat a tény. Obligón kívülről nézve ez remény.
Klaviatúra Az idő múlása a versben Éjjel szótár vizsgálja a lelket. S felizzik egy elmerült elmélkedés. A tanulás? Elmélkedés voltaképp. Mint brokátok, stólák között a kés. Lépcsők vezetnek minden tervhez. Egy ponton a járás lejár. Mint versben az idő. Írás után a séta vár, S ízetlenné lesz, amit reggelre eltett. Majd utómunkálatok helyett Felássa a kertet. Már előre eldönti, hogy a másiké a gond. Bizalmatlansága sótlan hatalom. Reakcióként alkalmaz egy elvet. Mintha nem is rólam lenne szó. Amikor meg is érinthetne, mellettem elmegy. Helyeslése kárhoztat. És firtató.
Akkreditáció Opus: Mínusz 1.
Kőrakást rejtenek kéreg-zárójelek És belebotlik a reggel az emberbe. Ahogy néz rá a nyelv. Nincs éppen eltelve. Eszébe jut a napló. A manzárdba megy. Áramként fut végig rajta a hideg. Az asztalon maradt a kockás füzet. Ahogy imádkozik, mennydörgés érinti meg. Most nem az empátia, hanem a harag remeg. S szívében kristályossá lesz a méz. Épp vinné szervízbe a hitét. Lelkéből dal tör fel. Becsomagolja az ég, Ami leesett, de nem tört el.
Megjelent: 2021-06-06 20:00:00
|