Keresés a honlapon:

B. Mihály Csilla: A folyónál

 

 

 

 

A folyónál

 

Hallgattam újra, úgy mint senki eddig,

a mélynek lassú, habzó sóhaját,

mint hálaszó, ha ajkamon kifeslik,

s egy pillanatra lényed fonja át,

olyan nyugalmat vont körém remegve,

a hangja tiszta dallammá dagadt,

amíg a gonddal megrakott dereglye

elindult messze, árnyas fák alatt.

 

A nap korongja nagy, kövér parázsként

felizzott akkor még a szívemen,

éreztem, már a bensőm mintha más fényt

pulzálna vissza csöndben, dísztelen,

s mint szomjazó, ha hűs vízért letérdel,

és új reményért ázva-fázva esd,

a holnapoknak szent ígéretével

csillagszekéren szállt alá az est.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-06-04 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.