Keresés a honlapon:

Szilágyi Ferenc Hubart: Halkuló szerenád

 

 

 

 

Halkuló szerenád

 

 

Látod a sast ott fenn a magasban? – sorsa az égbolt.

Nékem a sorsom a Föld, szárnyam a képzeletem.

Kergetem álmom, s vágyom az egykori szépre; de rég volt!

Ébred a hajdani cél, s fáj, mire észreveszem.

 

Szikra, ha pattan, dobban a szívem, perzsel a vérem,

ritmusok árama fűt, úgy fut a testemen át;

s szól az időnek bölcs szava, feltart már a szemérem,

fékezi vágyam egy őr, s halkul a szép szerenád.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-05-01 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.