VideóA MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
Kiss Tamás versei (Koponyák, Kiszakadt)
Koponyák
Koponyák forognak, köröznek kék és elfeketült egeken. Egymást üldözik vakká lett lyuk-szemüregeikkel, vér-fröccsenéseket lőve csupasz tarkóikra, zúgva-röhögve gúnyolván életet és mindenféle létezés-értelmet, levadászva jelent és jövőt. Nesze neked élet és reménység. Nem emlékeznek semmire, holt-hideggé lett csókideg-didergéssel dermesztenek halálhörgéseket mindenféle csendekben miközben folyton-folyvást röhögnek. Mert már megszabadultak a történelemtől, mindenféle elvetemült elv-elkötelezettségekből hullahegyeket emelő megvezetettségekből, élet-gyalázásokból fakadó ölésekből. Mert őket már leölték, mint hörgő disznóját a vandál gazda, csak hasára gondolva, a világra szarva. Mert az élet végül is nem érdekes. Azért kell, azért volt és van, hogy egyszer megdicsőült koponya lehess, kísérleti végtermék, hősi halott, vagy akármi, de sohasem akárki. De ne „nyugodj békében”, ne maradj dögszagodtól felázott földedben, robbanj ki belőle, gurulj szerteszét, és vidd vicsorgatva a hírt hullahegyekből táplálkozó diktátorok csizmás-papucsos lábai elé, földszagú gyökér-dárda tömeggel szabdalva szét a folyvást megújhodó szadista ember-reményt: az ölést.
Kiszakadt szárnyaival Az emberek különféle állapotokban vergődnek A tenger jégkék-mámorában hentereg A nőstény szúnyog zümmögve lengi körül áldozatát A szobrok olyanok mint a nagy jellemek A halak bezzeg mindig boldogok Nincs ebben semmi különös.
Megjelent: 2021-04-19 18:00:00
![]() |