Magén István: Zsoltár
Zsoltár 2021.
mi tiszteljük nevedet és túl gyakran szerzünk
tapasztalatot fordítsd vissza az ellenség zaját hogy
éljenek a madarak a szikes tavak közelében és ne
merüljön feledésbe a törvény sem víz alatt sem víz felett
ha feljön a fóliával befedett föld tehetetlenül állunk a
dörömbölésben és fentről lefelé elmosódnak a határok
árnyékot vetnek az erek a sima homlokon félelmemben
beszélek hozzád kiszolgáltatottság idején amikor a
kádból kiömlő víz ágyékod köré csavarodik és az arcod
részletei nem alkalmasak a bőr átlyukasztva mint a lelógó
ág és puha véred a tisztátalanságot utálja tekintetem
komor és láthatatlan szorongattatásomból kiszabadulva
feltűnik álmunkban a leölt vírus a magához hívó szó a
purgatóriumban ítéleted lélegeztetőgépébe kötve egyedül
a földgolyón mikor ő már nem létezik a koronás gyilkos
leölt maradványain az anya ismét megszüli gyermekét
ősz fejüket imádságba döntik az aggastyánok
sokasodnak a kattintással kijelölt oszlopok áldásod
programjával behatolunk végre az adatbázisba és
megöljük a vírust egyetlen templom a föld belebámul a
világűrbe bűnbánat és kitöltetlen nyomtatványok
és koporsók és szőjük az álmot időt a tudatunkban szent
napok és liturgiák a dolgok dicsőségére fékezd haragodat
ne engedj neki ismereteket feltételező műveleteket és a
megismeréshez való hozzájutást
2021. márc. 20.
Megjelent: 2021-04-05 20:00:00
 |
|
Magén István (Budapest, 1950), |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
