Keresés a honlapon:

Tönköl József: Tízparancsolat

 

 

 

 

Tízparancsolat

 

Vagyok a Te Urad s Teremtőd, ne faragj vörös bálványt,

sem egyéb hasonlatosságot, hogy azt szeresd,

ne szerezz magadnak isteneket,

akik mellén arany és ezüst csöng!

 

 

Szent az Atya, nevét hiába ne vegyed,

ne átkozd az ég zsúptetejét, mert lánggal égsz,

szakad rólad a hús, mintha korbácsolnának!

 

Megemlékezzél, hogy ünnepet szentelj,

kezed merítsen a kövér csalán illatából,

szőlőt hat napig kapálj, hetednapon nyugodj!

 

Anyádat és apádat tiszteljed,

hogy hosszú nyomot hagyj e földön,

hol az árkok közét ékes boglárka szántja kékre,

arcod az arcukkal egy legyen!

 

Ne ölj, fogaddal ne harapj, szaggass,

mintha seholse lennél, vagy mindenütt,

görbüljön meg kardod, késed,

fejszéd heverjen mozdulatlanul!

 

Ne támadjon fel ágyékodban a paráznaság lelke,

ne fogd föl habos szoknyád szélit,

cseresznyeszedő létrára ne lépj,

szeméremséged ki ne lássék!

 

Ne lopj, ne csapd be magadat és a másikat,

tolvajként kárt ne okozz,

nincs semmi elrejtett, mely nyilvánvalóvá ne lenne,

akár újságban a képek!

 

Idegenül ne gyűlölj,

hamistalan bizonyságot ne szólj te atyádfia ellen,

bármily nehéz a seprős bor ízetlen íze

két fröccs között!

 

Vetetlen ágyban csattogjon csak lármás két combja,

a te felebarátod feleségét, ahol éjszakád van,

bűnre ne kívánjad!

 

Házát ne, szekerét, kotlósmajorságát,

semmit, ami hozzá tartozik,

rigó, kert, hombár, melynek oldaldeszkái recsegnek,

életed roggyantáig semmit!

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-12-08 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.