Keresés a honlapon:

Koosán Ildikó műfordításai (Rainer Maria Rilke: Ősz., Ingrid Herta Drewing: Nyárutó)

 

 

 

 

     Rainer Maria Rilke

Ősz.

 

Lombok hullnak, hullnak oly messziről,

talán az ég távoli hervadó kertjeiből;

hullnak, tagadhatatlan kényszerűséggel.

 

És az elnehezült Föld az éjszakákba zuhan,

Csillagközi térből a rideg magányba.

 

Mindnyájan lehullunk. Ez a kéz is.

S nézd a másokét: mind ugyanígy.

 

De Egyvalaki mégis e zuhanások alá

végtelen gyöngéden tenyerét tartja.

 

 

Ingrid Herta Drewing

Nyárutó

 

 

Nos, hát a nyárnak lassan vége már

és vele a hullámzó aranymezőknek.

Sok pompás gyümölcs begyűjtésre vár,

a madarak is délre készülődnek.

 

Megrövidül a napos órák száma,

az alkonyi árnyak hosszúra nyúlnak.

Kora ősz jele vetül a házak falára:

vörös vadszőlőlevélbe burkolóznak.

 

A reggel, páraköd melegébe bújva

fázósan vár az első napsugárra,

de lassan jár az is, későn kezdi újra

szelíd-szép színeit festeni a tájra.

 

Nos, múlik a nyár, búcsúzik végképp,

ránk hagyva szeptember enyheségét.

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-10-25 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.