Videó

A Törzsasztal Szabó Zoltán Attilával csatorna videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Tönköl József versei (Zenész a diófa alatt, Kizöldülnek legényzászlók)

 

 

 

 

Zenész a diófa alatt



A nyár gombos harmonika, kovácssegéd kezd dalt,

mindjárt kezdi, augusztus fúj széthúzott fújtatót,

vagy a rét, ami eltűnő vízdudákkal van tele,

és annyi ilyen van, csak az őzek látják,

a nagypénteken megfürösztött lovak,

hetven év múltán is a hangot felcsendülni hallom,

hiszek mindenben, aminek köze van új napokhoz,

elvesztett ruhákhoz, cipőkhöz,

kötélen csonttáfagyott lepedőkhöz, a hangszerhez,

amin Drácz János játszott a diófa alatt,

elég lett volna ennyi is:

a nyőgéri barna lányok mindig rólam beszélnek,

jó híremet, rossz híremet eleresztik a szélnek”,

kiszélesedett, holt papírrepülőknek megnyúlt a tér,

guggolva hallgattuk a zenét, és kúszott az ősz,

a tél a csúcsra, a mélybe, befejeződött a nóta,

köszörüli torkát az ember, néz hátra és előre,

énekelne annak, ki elfeledte az égett-szagú majort.







Kizöldülnek legényzászlók



Nem tudom, miért a hegyen várom a feltámadást,

miért sírok, mikor kizöldülnek legényzászlók,

kire hagyjam az ostort, a botot?

robbannak húsomra a selymek,

mikor a kaszások a Hosszúirtás rétjére lemennek,

én még emlékezem, neked panaszlom el,

álmomban is az áprilisi körmenetet látom,

régi lányok bimbó-mellét, mielőtt felébrednek,

szédítő udvarokat, melyek vakotás pajtakapuihoz

a délutáni fények fáradt hullámai odacsapódnak,

hazaérünk, mint Krisztus, a legboldogtalanabb fiú,

és kocsonyát eszünk,

mint akiken már nem segíthet senki sem,

nem járja levegő a tüdőnket,

egy ének se, hiszen az énekek teli vannak sírással,

mint szögesdrótok a szélben, kolomp és angyaling.

 

 

  
  
 

Tönköl József (1948, Nyőgér) költő, hírlapíró

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.