Keresés a honlapon:

Marga (Pilizota Szandra) versei a Szantálsziszegés c. versciklusból

 

 

 

 

Marga: Szantálsziszegés

 

Varanasi

 

Szennyes rongyaim

a követ csókdossák

és szitkaimtól

iszamos a ghát.

Hűtlen szívem

mossa, mossa magát.

 

 

Vadász

 

Szétszaggatott testedből

mászik a hold a fára:

és csillagokat köpköd

bundám ezer csíkjára.

 

 

Halandóság

 

Csapati szélén csüngök,

mint olvasztott vaj sleppje:

és sárga fenekembe

mar a rohanó idő.

 

 

A szerelem olcsó

 

Három rúpia az ára.

némi hús és némi lélek –

romlani már rég nem félek.

 

 

Szívlakó

 

Szíved vértelen földjében

alszom békés álmom:

a semmi nő tenyeremen –

közönyöd táplálom.

 

 

Hasisszívók

 

Elszívtuk a füstfehér ghátot

és csikkünk egy úszó máglya volt –

rajta révülésünk: éghetetlen holt.

 

 

A tettes

 

Késem hegyén

csillag hasa:

de fehér voltál

akkor, éjszaka!

 

 

Én Indiám

 

Szárim fahéj,

kóbor kutyák csaholása,

háromrúpiás lotyók álma

a szerelemről:

esküvő azzal

akit nekem szántak

az istenek –

Én Indiám,

sosem feledlek!

 

 

Amit látsz

 

Pupillád pörgő kereke

nyomát harapta belém:

Rámát vitte fel az égbe

bordám szikár szekerén.

 

 

Szeliditő

 

Hennával festetted le vadságom,

s hiszed, hogy a hálódban maradok:

de a halkszavú jázminokon át

a tigris vicsorítja a fogát.

 

 

Homokvihar

 

Létezésem magvait

a szél méhébe ásom el.

És ha a sivatag belőlük kikel

szép tevéit én orzom el.

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-09-23 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.