VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Marga (Pilizota Szandra) versei a Szantálsziszegés c. versciklusból
Marga: Szantálsziszegés
Varanasi
Szennyes rongyaim a követ csókdossák és szitkaimtól iszamos a ghát. Hűtlen szívem mossa, mossa magát.
Vadász
Szétszaggatott testedből mászik a hold a fára: és csillagokat köpköd bundám ezer csíkjára.
Halandóság
Csapati szélén csüngök, mint olvasztott vaj sleppje: és sárga fenekembe mar a rohanó idő.
A szerelem olcsó
Három rúpia az ára. némi hús és némi lélek – romlani már rég nem félek.
Szívlakó
Szíved vértelen földjében alszom békés álmom: a semmi nő tenyeremen – közönyöd táplálom.
Hasisszívók
Elszívtuk a füstfehér ghátot és csikkünk egy úszó máglya volt – rajta révülésünk: éghetetlen holt.
A tettes
Késem hegyén csillag hasa: de fehér voltál akkor, éjszaka!
Én Indiám
Szárim fahéj, kóbor kutyák csaholása, háromrúpiás lotyók álma a szerelemről: esküvő azzal akit nekem szántak az istenek – Én Indiám, sosem feledlek!
Amit látsz
Pupillád pörgő kereke nyomát harapta belém: Rámát vitte fel az égbe bordám szikár szekerén.
Szeliditő
Hennával festetted le vadságom, s hiszed, hogy a hálódban maradok: de a halkszavú jázminokon át a tigris vicsorítja a fogát.
Homokvihar
Létezésem magvait a szél méhébe ásom el. És ha a sivatag belőlük kikel szép tevéit én orzom el.
Megjelent: 2020-09-23 20:00:00
|