Keresés a honlapon:

Turányi Tamás: A vaskenguru

 

 

 

 

A vaskenguru

"A térképek, amiket kislányként rajzoltam" – igen ám,

de aztán a nagyitól megtudtam, hogy mégiscsak

fiú vagyok. Jöttek a testképek. Tizennégy volnék?

Itt az idő, hogy elkezdjek csúnyán beszélni.

Az erőszak csak foltokban kerülget,

s mint vízbefúló falevelet, többnyire nem is látni,

de a jelene tudható. – Tarts titokban – mondtam.

Nem akarom, hogy beszéljenek erről a helyről, vagyis rólam.

Minden itt történt, szinte csak az imént,

az örökké magammal hurcolt szobában,

ami néha vakondtúrta, kihalt kertre nézett,

máskor a hatodikra költözött,

vagy egy elkeseredett, háromszobás lakásba,

ahol az udvaron növendék-loncbokor

olvadozott kis, női büszkeségében,

ahányszor csak lepisiltem. Két fiút tartottam a fejemben,

a gondolkodót és az emlékezőt.

Ő nézett engem, én néztem őt.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-09-07 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.