Keresés a honlapon:

Hargitai Ildikó: Már a megálmodott tölgy borít árnyékot föléd

 

 

 

 

Már a megálmodott tölgy borít árnyékot föléd

 

 

Talán már a Bakonyban vagy, csülökpörkölt fő, száll az illata, darazsak keringenek a húsvágó deszka fölött, az egész világ látszik a teraszodról és mindennek pontosan olyan a szaga ahogy megálmodtad, hatalmas tölgy borít árnyékot föléd a hőségben, az asztalon üveg bor, tányér, villa, kés, fehér kenyér. Aztán még egy utolsó pillantás vissza a városra, hőségben olvadó aszfalt, házfalakból pálló zsúfolt magány, csak nedvesen, nyári hajnalban szép, remény nélkül esőre váró poros fák, olcsó feles a sarki kocsmában, szánalomból kolbászzsírba mártott kenyér, vonatsínek gyerekkorszaga, fáradt arcú emberek kifizetetlen számlák, lehetetlen szerelmek hegyei alatt. 

Az első pillanatban hegytetőn álltál, körülötted minden, béke ráadásnak, aztán a Bakony jött, csülökpörkölt, erdők szaga, ahogy szeretted volna, de nem tudlak elképzelni békés közegben borozgatva; írásaidban soha nincs boldogan éltek amíg meg nem haltak, nincs szánalomból kolbászzsírba mártott kenyér, csak a tiszta, mocskos, pucér valóság van, csak az létezik. Nem a Bakony, hanem a csatornaszagú szűk budapesti utcák, nem angyalok, csak a barátok, nem hagysz el minket, itt vagy, örökre itt maradsz velünk Péter úr.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-08-23 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.