Videó

A PécsTV videója




Keresés a honlapon:


Batári Gábor: Filmnovellák – Bella Italiana, bella signorita

 

 

 

 

 

 

Bella Italiana, bella signorita

 

 

A két gyönyörű nővér a közép-itáliai tengerparton tengeti szép kis dolce vitá-ját, Sophia Daniella Marsen, a fiatalabbik, huszonhat éves, dolgos, tüsténkedik a konyhában, kiváló szakácsnő és már egész kora hajnalban halas-kofáskodik, körülzsongják a naiv kamaszok, az aendezőszerűségek. Mint minden olasz lány, de még annál is jobban, bell-kántál; kántáre, vóláre, azaz szárnyalva énekel. Mondják is neki határozottan a direktorszerűek, mint egy operaház fantomja: Énekelj! És akkor ő rágyújt egy áriára. Jó néven veszi az udvarlatokat, de alranyifjak és az ezüstkorú, ezüst szőrű, persze bajszos, Vittorio de Sica pónemű rapvetőn monogáma dáma.

Gina Lucia Marsen huszonnyolc éves, ő is szorgos, de nem a fakanál mellett, hanem a férfiúi ostromok és balkézről jött utódok vételezésében és a munkában; éjszakai lokálban mindenes: pincérnő, táncosnő, kuplé-énekesnő, olykor szerző is, (meg is van hozzá mindene, újabban egy szem, egy kar, egy láb kivételével). Meg kell hagyni a balkézről érkezett magzatot meg is szülte, persze húgának, mert ő délig alukál, aztán édes-semmit tesz, azután lokálozik az orfeumban. Van egy Clark Gable jellegű komoly udvarlója.

Történt egyszer, hogy a kis Giulio, Gina Lucia Marsen hat év körüli kisfia, – a balkézről jött, megszült szülött –, valahogy a sztrádára keveredett egy nehézjárású busz elébe, ám szemfüles és igen ruganyos, sportos, gyors röptű nagynénje, Sophie Marsen utána ugorva-vetődve szinte szállva (vóláre, ugye) ellökte a busz elől, de őt magát, szegény áldott teremtést telibe kapta. Jobb válla, bal csípője csúnyán megsebesült. A Marsen-nővérek végzetes fekete leveséhez keserű fűszerként, még az is járult, hogy épp ezen a buszjáraton tartózkodott Gina, akinek jobb oldalára: tehát a felőli szeme tájára, karjára, térdére, alsó lábszárára zuhant sok-sok súlyos úti poggyász, koffer és még Bőröndy Ödön minden hordárok magyar származású, fura ura is, aki a baleset pillanatában is nagyban, hevesen udvarolt neki. Ő is egy nehéz egyéniség ugye. Mindez a bőröndöknek s embereknek borúlata pedig azért, mert a busz érzékeny egyensúlya a Sophia Daniella acélos idegrendszerével és izomzatával való ütközéstől igencsak kibillent.

 

 

X. kép

 

Sophia Daniella Marsen

 

Hova olyan sietős, Sophie kisasszony, kérdi Giovanni egy közép-olasz halászfalu suhanc lakója, a halászfalu egy másik ifjú lakóját (lenti kép: Giovanni nincs rajta, csak a szép szinyorita-fajta). Futok a biciklim után, Giovanni, oh, azok a bicikli-tolvajok, gyorsan ki kell érnem a piacra halat árulni, aztán meg az unokaöcsémet fel kell öltöztetnem, reggelit adnom neki, mert az anyja, Gina nővérem délig alszik, egy ideje, egy éjszakai lokálban pincérnő és dizőz, meg táncosnő, őt meg, meg kell alaposan tapsolnom. Amióta nem láttam, valami apró változást látok a szinyoritán, még gyönyörűbb, tán a frizurája vagy az a négyszögletű kerek kézitáska a ludas? Maga udvarol nekem. Igen, új a frizurám, meg ez a táska is, mióta nem látott, volt egy kis balesetem, jelentéktelen műtéteket hajtottak végre rajtam, lehet, hogy azt látja? Ez a csini tám bot is csak átmenetileg kell, amíg nem mozgathatom a bal lábamat.

Sophia Daniella kisasszony, amikor megmentette kis Giulio unokaöccsét, Gina Lucia nénje kisfiát a buszbalesettől oly súlyos váll és csípősérüléseket szenvedett, hogy jobb karját könyökénél fogva kellett tartania, – mert az bőrön lógott, – vállához szorítania a mentőautó érkeztéig, bal oldali csípején a bal láb is fityegett, mert szintén csak a bőr tartotta, mint jobb karját. Akkor még eszméleténél volt, de a kórházban, feléledése után (mert később a mentőkocsiban elájult, nagyon súlyos agyrázkódást diagnosztizáltak nála, szinte kómában volt három napig) egyszerűen nem vett tudomást arról, hogy egész jobb karját amputálni kellett és teljes nagyságában csonkolt bal lábával is csak odáig jutott el tudatilag, hogy nem tudja mozgatni, minden bizonnyal a poszt traumatikus sokk miatt. Ám nővérén, teljesen kibukott, amikor meglátta, mert váratlanul meglátogatta, ő pár nappal előbb állt lábra, – szinte végig magánál volt, a műtétekhez is narkotizálni kellett – mivel csak enyhe agyrázkódást szenvedett, jobb szeme, karja, lába irreverzibilis roncsolódását, ezért elvesztését leszámítva. Ez pedig a nehéz bőröndök és a nehéz Bőröndy rája zuhanásának jótékony mellékhatása, hogy a szorgos orvosok rommá lett tagjait eltávolították. Mikor magához tért, csak annyit mondtak Sophie Marsennek, hogy nővére azon a buszon volt, melyet ő kis Giulio-mentésével kizökkentett és középsúlyosan, véle ellentétben messze nem életveszélyesen, megsérült. Rebegte-hebegte Sophia Daniella: mi történt veled, Gina Lucia, szegény jószág, még az egyik szemed is out, – hisz, oly ügyesen tudod kímélni magad, kiélvezni az élvezhetőket, – nem ütköztél tömeges állapotú személyeket szállító monstrummal, miként én és mégis, szegénykém. Drágám, csak épp rajta voltam, ugye akinek olyan fajsúlyos udvarlói vannak, mint Böröndy, ő adta be az adut, a végső csapást jobb felemnek apró, másfél mázsás kis testével, miután a teljes koffer-kollekció reám zuhant, ő meg ennek tetejébe, a rajtam landolt bőrönd-torony tetejére. Egyszer akartam olyan jó lenni, olyan serény-sportos, olyan szerény tömegbe vegyülős, mint te, Sophie. Nem rendeltem elém Romeo-t, Alpha Rómeójával – tudod a lokál fekete, sportkocsis főura –, hogy bevigyen, ez lett az eredménye, de nem baj. Most már a puszta helyváltoztatás, a járás-kelés is sport lesz nekem, Sophie, mankóval vagy mankó nélkül, mert e szent helyen megesküszöm neked, hogy nem fogok hamis, csicsás művégtagokat viselni. Köszönöm, amit Giulióert tettél, pá, most pihenj, drágám.

 

XI. kép

 

Gina Lucia Marsen

 

Gina Lucia odasietett az újonnan érkezett vendég asztalához, oly ügyesen, kecsesen közlekedett mankó nélkül, mint kétlábas korában, azért nem teljes méretű piskótájával finoman, szerényen, mégis kicsit valljuk meg bizalmaskodón az asztalra támaszkodott, mert ha nem, a sebes szökdelés lendülete kibillentette vón” kényes egyensúlyából, miként Sophie a buszt, nagy-nagy szerencséjére pont az asztalkáig ért, ami a jobb lábból meghagyatott (majd a térd ízületig). A képen melyről írunk, mely őtet ábrázolja, ez a csonk egy rőffel rövidebb, ennek is mostan elregéljük történetét. Mit parancsol? Ha már kisasszony, ily eredetien tudott az intim zónámba lépni, – apropó, amióta nem láttam, tán félre lépett vagy rossz helyre? – de így is csábos, nagyon csábos, no, akkor pármai sonkát dinnyével és pezsgőt. Rendben, de a sonka nem pármai, az ide legközelebbi falucskából származik. Nem fogják kitalálni ez a vendég a Clark Gable-es pasas volt, Gina Lucia Marsen legkomolyabb udvarlója. Gina Lucia a lokáli mindenes lány térült-fordult ezüst tálcán egy hatalmas darab sonkával, dinnyével meg pezsgővel és e pillanatban combközépig se érő, egy rőfnyivel kurtább csonkkal, már tartott is vendége felé, persze mankó nélkül, – hogy legyen mivel fogni a tálcát – gyorsan, de óvatosan ugrálva, hogy le ne boruljon a pezsgő.

A képen Gina Lucia épp siet, de mostan mankóval a Clark Gable-s papasír, böcsületes nevén Michael Hamilton, foglalkozása szerint ügyvéd elé a pályaudvarra, mert visszajött Philadelphiából. Tudnivaló, Gina Lucia Marsen feltett szándéka, hogy aki már falatozott belőle az minimum vegye feleségül. Szereti jogilag is megalapozni a dolgokat. A csendes, bajszos, reménybéli, amerikai vőlegénnyel egyenesen a városka, na, jó, nagyon nagyocska falu főterének teraszos kávéháza teraszához tartottak, mivel Sophia Daniella már ott várta őket. A Clark Gable-bajszos, charme-os és csendes amerikai, Michael Hamilton csak annyit kért, – ekkor már együtt ültek a két nővérrel a nevezetes tavernán, – hogy ünnepélyesebb alkalmakkor nővére, Sophie Marsen végtagjait is igénybe vehesse, mivel a nővérek újólag csak ketten tesznek ki egyet, mármint testfüggelékileg, amúgyis a családban maradna. Sophie te olyan jó vagy, olyan önfeláldozó, úgy szereted Giuliónkat, hálálkodott Gina Lucia, miután Sophie Marsen szép fejével igent bólintott (a taverna körül, – ahol ültek, – a szédelgő utcakölökfélék kezdettől biztatták: Bólints Sophie! Bólints Sophie!). Oh, be szép, Michael tagjainknak egyszerre és együtt való szerelmetes illetései által valóságos egy testté varázsol minket, testileg is anyja leszek a kis Giuliónak, nagyon hiszek a szerető érintés egybeolvasztó hatalmában, szegény kis Giulio jelenleg csak egy fél anyja és egy fél nagynénje van, így időnként ép-egész anyja lehet, kettő is, ámbár kétbalkezes, meg hát papája.

 

 

XII. kép

 

A vándor bárcica

 

Maga a féle bárcica ugye? Kérdezte a korcsmáros, az alanti képen még csak a világvége-hangulatú világvégi kocsma felé gyors lépttel haladó, majdhogynem menetelő alkalmi, (mankó)botcsinálta vándor vument. Már csak romokban. Elugrálhatna itt a bárpult körül. Gondolja, hogy jelen állapotomban is sokszoroznám a hímsöpredék-forgalmát ebben a becsületsüllyesztőben? Kihalóban van az asszonyféle errefelé, főleg az ilyen bártáncosfélék. Meg én is megdöngethetném néha. Vigyázzon, bár egy kezem van, gyors a pofonra, roppant sebességgel szökdelek és a mankómmal betöröm a pimasz fejeket. Amúgy honnan, hova, mi ez a nagy hátizsákos vándorolás. Hol él maga ember. A zombik, a zombi-vírus elől szökök, szökdécselek. A jobb lábam zombik harapták le tőből és megzabálták, a bal karom egy jóságos, szemfüles, bredpitt-szerű szuperhős csapta le, hogy ne fertőződjem meg a zombi-járványtól, a lábam helyére nem tudott géppuskát szerelni, mert nem maradt csonk, amire ráerősítse, így miután lemacsetézte a karomat, mint aki jól végezte a dolgát elhagyott. A szememmel nem is emlékszem, mi történt, hát kezd elegem lenni, zombi-támadás áldozata vagyok, meg a megmentőm-támadás áldozata, meg a hűtlensége áldozata. Kisasszony, maradjon itt minálunk. A puttonyom tele van gépfegyverekkel, azzal szét lehet lőni mindenféle fejeket, kicsit hatékonyabb a mankómnál.

 

XIII. kép

 

Hamis a donna

 

Madonna, Madonna én nem versenyzek veled, zsongta túl-magas hangon a népszerű, mély beszédhangú díva slágere egykor. Az alanti túl szekszi lánynak, hölgyeménynek sem volt keresése, mersze Cicchone úrnővel versenyezni csak őt is kiválasztotta a hasonmáskereső apparát, s utolérte a végtag-nyeső végzet, ami az ál-teregókat fenyegeti, úgy látszik ebben az univerzumban. Szegénynek épp Vészarábiába kellett utazni vakációzni és kleptomániásnak lennie, ejnye, ejnye, ugynis ruhákat lopott egy bevásárló központban. Ez sztár allűr, bár ő nem is igazi csillag Tetten érték, ám sikerült meglépnie, bérelt autójába pattant s őrült sebességgel hajtott, hajtott, hajtott, míg egy fának hajtott. Szerencsésen megúszta élete megmaradt, okos agya nem sérült csak jobb szeme, jobb futóműve stílszerűen, ha már autós balestről van szó. A börtönkórházban eszmélt fel félszeműen és tőből amputált jobb lábbal ez eléggé lelombozta, de az még jobban, hogy vár rá a tortúra, a nyilvános aktus, mikor a börtön udvarán levágják bal kezét lopásért. A kivégzésre (bal alkarja kivégzésére), mankóval kellett botorkálnia a lopott szúk farmerben, korább a személyzet szívességből az üres nadrágszárat a megmaradt kurta csonk méreteihez szabta. Alant a kép épp akkor éri tetten, amikor csonka karjával csípejéhez szorított mini ridiküljével a börtönpénztárhoz igyekszik, hogy rendezze műtétje költségeit, nyugodjanak meg a lopás fenyítése (a bal kar könyök alatti eltávolítása) ingyen volt. Fizetett, mankózik elfele a börtönpénztártól, most elcsípem. Cyrus Zobar vagyok a szienen tudósítója, mondja kisasszony, megérte? Nem kellett volna autóval száguldva menekülnöm mint a vak egér, akkor nem lennék félvak s még mindig két lábam lenne .Ja, Cyrus, és nem shariya-törvénykezésű országba megyek legközelebb vakációzni, Nem inkább a sztári allűrös bolti lopással kéne felhagyni? Erre a hölgyemény csak sejtelemesen mosolygott. Elegánsan annyit vetett oda: bocsásson meg, sietnem kell. Vajon hova fél lábbal, mankóval mormogtam magamban. Bár azóta a hasonmások női foci-csapatában hátvédet játszik, lövészettel is foglalkozik, előtte benyom egy-két felest, mert meglévő keze kissé remeg. És énekel, de nem mint Madonna, mert ő csak alig harmincas és nem annyira ép mint eredetije.

 

  
  

Megjelent: 2020-08-17 20:00:00

 

Batári Gábor (Budapest, 1967. március 09.) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.