Videó

Hozzád sóhajtunk – Bicskei Zoltán filmetűdje
A Magyar Művészeti Akadémia videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Horváth János:Arc

 

 

 

 

Arc



– Fontos, hogy nézhető arcod legyen.

– Ezt hogy érted?

– Jó legyen ránézni, kedves legyen, és megnyugtató.

– Most nem ilyen?

– Nem egészen.

– Ez mit jelent?

– Én inkább izgatónak tartom.

– Viccelsz? Az milyen?

– Az orrod íve.

– Nagy az orrom?

– Nem, de elég karakteres.

– És a többi?

– A szád vonala erőt sugároz.

– Nem erőszakot?

– Nem. Egy kissé duzzadt ajkad érzéki, de határozott vonala van az ajkaidnak, kicsit előre álló.

– Anyámé volt ilyen.

– Nem ismertem.

– Nem vesztettél semmit.

– De téged ismerlek. Az arcod miatt szerettem beléd.

– Na, ezt nem hiszem. Vannak más, vonzó testrészeim is.

– Igen, de az arcod beszél.

– Hogyan?

– A szemed gyönyörű, azonnal feltűnik annak, aki rád néz.

– És ebből, mi következik?

– Tiszta, nyílt tekintet. Ez őszinteséget jelent.

– De?

– De, ha jobban megnézem az arcod arányait, az a szabályosság, ami először feltűnik. A szemed uralja, a mélykék szem, amely hihetetlen, de változtatja a színét.

– Örököltem anyámtól. És mi van még, amitől izgalmas az arcom.

– Az enyhén előre ugró járomcsontok, ami miatt kicsit keletiesek a vonásaid.

– Nem nagy a fülem?

– Nem. Arányos, illik a harmóniát sugárzó arcodhoz.

– Mitől izgalmas?

– Attól, hogy a tiéd. A személyiséged része, kifejezi a belső békédet, és mégis, van benne valami közönséges is, valami halvány borzongás.

– Ezt visszaadja majd a portré, amit csinálsz rólam.

– Ezt nem. Maradj még egy kicsit! Szeretem nézni az arcodat.





  
  
 

Horváth János (Budapest, 1952)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.