VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: A vallásos író
A vallásos íróSas Elemér vallásos író volt. Mindennap járt templomba. Az Atyának nagy barátja volt. Sokat beszélgettek erről-arról, az élet nagy kérdéseiről, ám Elemér és Ferenc Atya nem egészen voltak egy véleményen. Elemér a betegsége miatt is volt vallásos. Vallás nélkül elhatalmasodott volna rajta a betegsége. Nagyon szerette Dantét, a kedvenc írója volt. Ferenc Atya annyira nem is tartotta barátjának, mint fordítva. Ő pap létére nem volt annyira művelt, mint egy író. Szerette az irodalmat, de kevés ideje s energiája volt olvasni. Elemér mindig „piszkálta” emiatt, hogy például tudja-e mikor született Goethe? Persze ezek csak vicces tréfák voltak… Az Atya nem is vette komolyan. Ő egészséges volt lelkileg testileg s fiatalabb is öt évvel. Ám Elemér a különböző vallások terén is művelt volt s azt is szokta Ferencnek mondani, hogy a Buddhizmus máshogy gondolkodik a gonoszságról, mint a kereszténység… Ezeket az Atya mintha meg se hallotta volna… – Én katolikus pap vagyok! – hangoztatta ekkor. – Jól van, na… Csak ha valaki pap, akkor holtig is tanul! – mondta erre Elemér. De erre Ferenc Atya olyan mérges lett, hogy a feje olyan lett, mint a ráké. Ilyenkor mindig kitessékelte a templomból, mondván: – Lucifer vagy te! A hazugsághoz értesz! Ez persze nem tetszett Elemérnek, hogy a pap őt Lucifernek nevezi, de tudta, hogy minden pap elfogult és fanatikus. Hogy lett volna Lucifer? Hiszen vallásos volt nagyon. Elemér sokszor megmutatta az írásait, novelláit az Atyának. Tetszettek azért neki. És ettől Elemér még büszkébb lett. Kevésbé fogytak a könyvei. A pap vett belőlük. Egyszer Elemér azt mondta Ferencnek, őszintén: – Mi írók, Jézus Krisztus szenvedéseit hordozzuk magunkban. Hogy is lennék Lucifer? Na, és ez az a dolog, amivel a pap nem nagyon értett egyet. Azt mondta: – Jézus Krisztus nem írt volna ilyeneket! Elemér erre fapofát vágott, hiszen egyáltalán nem így értette. Csak annyit mondott erre a kijelentésre: – Nehéz lenne ezt elmagyarázni! – Akkor ne is magyarázd! Nem érdekel a gyerekkorodból hozott drámád! Elemér erre a kijelentésre elgondolkodott. Sok mindent leszűrt belőle. Nem is vitatkozott többet. De persze a nézeteltérések ellenére barátok maradtak. Egyszer Ferenc az este folyamán misét tartott. Elemér figyelt… Mikor a mise után az emberek a paphoz mentek, örvendeztek… nagyon tetszett nekik a mise. Főleg az öregasszonyoknak és vénembereknek. – Ez egy nagyon okos pap ám! – mondta Elemér nagy odaadó hangnemben. – Elemér, hallgass. – mondta Ferenc. – Ki ez a jóképű férfi? – kérdezte az egyik öregasszony. – Ő a barátom. Egy író. – Komolyan? – kérdezte a néni. – Igen. Komoly ember, de vallásos író. Azért jár ide. A néni csodálkozásában elhallgatott. – Én nagyon sokat olvasok esténként az ágyban. – mondta a néni. – Na, akkor majd az én könyvemet is megmutatom egyszer. – mondta Elemér. – Köszönöm! – Nincs mit! – s azzal lelépett. A pap meg azt mondta: – Néha befoghatnád a szád! – De miért? Szimpatikus voltam neki. – mondta Elemér. – Te nekem néha nem vagy az! Ha kiismerne ez az asszony, ajjaj, meglenne a véleménye rólad…. – És most mise után mit csinálunk? – Te menj haza és csak alkoss… Én már fáradt vagyok, lefekszem. – Jó, a pap beszédje valóságos szentírás… – Na, ne játszd itt az eszed! Menj! – mondta a pap. – Én már nem írok semmit! – mondta Elemér. – Élvezd kicsit az életet. Belebolondulsz az alkotásba! – Ez nem esett jól! – Na gyerünk! S kisétáltak a templomból. Elváltak útjaik. Az író Elemér közben azon gondolkodott, hogy a pappal kapcsolatban ír azért mégis valamit…
Megjelent: 2020-04-19 18:00:00
|
