VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Aranyi László: Ébred a megbúvó
Ébred a megbúvóValószínű, az alábbi história újból rossz fényt vet rám. Mentségemül szolgál, kora gyermekkorom egyik gaztette… Szülővárosomban nagyívű építkezés kezdődött, amelynek áldozatául esett a Karmelita templom mellett megbúvó réges-rég nem használt temető. A bőgő-brummogó, kopott-testű, füstös munkagépek kiforgatták sírjukból a holtakat. Irtóztam a tömény gázolaj-szagú, fém-őshüllőktől. A melósoktól ugyanúgy. Valamennyit áporodott, savanyú húgyszag lengte körül, pofázmányuk borostás, úgy néztek ki, mint a falkába verődött, a kiadott ukázt ellenvetés nélkül végrehajtó Lenin-fiúk. Ráadásul ostobák, mint az állatok... (Akiket csodáltam: bűnözők, cigányok, őrültek…) Gyakran bámészkodtam arrafelé. Ellenállhatatlanul vonzott minden, ami a föld alól kerül elő. Nem az érték, a fellebbenő Titkok fátyla érdekelt. Megérinteni, kézbe venni az eddig földréteg mélyén szunnyadót. S egy nyálkás, ködbe fúlt kora délutánon az egyik markoló erőltetett földtúrása nyomán épnek tűnő emberi koponya gurult közvetlenül elém. Egyből iskolatáskámba süllyesztettem a zsákmányt. Na, ebből hangulatlámpa formálódik otthon… Kígyók, békák, denevérek! Emberhús szagát érző farkasok! Utánam mind! Amikor anyám hazaért, azzal szembesült, iszonyú büdösség terjeng a ház körül, s a féltett, töltöttkáposztás fazekában egy koponya vicsorít felé a forró, sós vízből. (Gondoltam, kifőzöm, akkor nem lesz ilyen fos-színe.) Szüleim jól lebasztak, a koponyát faterom elásta a kertünk végében, ráadásul még a „tisztelendő úrnak” is vázolhattam gyónáskor, mit tettem… Naná, ő is lebaszott, mondván, ez Istennek nagyon nem tetsző cselekedet, később az egyik hittanóra után a babiloni uralkodó, Belsazár történetét is elmesélte, aki a csatában elesett zsidó fővezér koponyáját ivókehellyé alakíttatta, s abból vedelte a bort lakomáin. Ám egyszer szellemkéz írt a falára titokzatos ákombákomot, hogy mene… tekel… ufarszin…, s ez azt jelentette: megmérettél…, híjával találtatták…, darabokra szaggattatol... Kétségtelen, mély hatású volt rám az Ószövetségi Szentírásból vett példázat, de fordított előjellel. Nincs szüksége többé a koponyájára, akiből elpárolgott a lélek. Baszhatja innentől a kezet-lábat, pöcsöt, koponyát… Hülyék ezek… Akkor is ragaszkodnak hitvány testükhöz, ha rájuk szögezik a koporsó fedelét… Pfúj… Kígyók, békák, denevérek! Emberhús szagát érző farkasok! Utánam mind! Ha a Belső Világ megnyílik, a külső bezárul. A folyékony vörös felfalja a mozdulatlanná dermedt feketét. Csak egymástól elkülöníthető suttogások az iránytűk: Meg kéne ölnöm valakit!
Megjelent: 2020-04-07 18:00:00
|
