Videó

Exkluzív tárlatvezetés Gordon Eszter fotográfussal Keleti Éva életműkiállításán




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Magén István: A vállalás

 

 

 

 

A vállalás

 

Magén István: Két bogár

 

23. Fuvallat fuvallatot követett, az ősi szöveg felismerhetővé vált. Nem is az ősi szöveg vált felismerhetővé, hanem az árulkodás meg a hencegés. Az orvosok tanácstalanul nézegették az agykérgét, és a kéreg alatt a primitívebb állományt. Látszott rajta, hogy beszélne, ha ingerlik, és hogy van valamije, ami azelőtt nem volt. Ha az ember minden könyvet teleírna, minden műhelyt, minden teret, hiúságokat elolvasna, megtévesztené önmagát. Beleőrülnek a szenvedélyükbe a világ okosai, mondogatta. Azt hiszik, hogy ilyen a történelem „mostjának” a folyamata, mely elveti a változtatást. Remélhetőleg visszatérek, gondolta, előadásokon vett részt abban a témában. Egy harcosnak győznie kell, és hinnie a vállalásban. „Lárvaarccal táncolnak, láthatatlanul, hogy bármit megtehessenek”, írta a naplójába. Aznap délután szétkürtölték a hírügynökségek, hogy el fog tűnni a világ. Nagy terjedelemben foglalkoztak vele, és mindazzal, ami körülötte történt. Volt ebben egy kis kétkedés, hogy a saját népe-e ez, és hogy mit is kell végrehajtania. Hiába számolt a régi és az új keveredésével, az üldöztetések eseménysoraival, az élményszerűséggel.

24. Munkamegosztásról beszélnek a pszichopaták. Ismeretlen győzelmek motívumai rajzolódnak ki, meg ősi szörnyeké. Az Örökkévaló trónol, a trón lemaradt a képről. Vannak, akik azt állítják, főként az udvari krónikások, hogy a szenvedéstől és az üldöztetéstől eltompul a tudat. A festő bólogatott, azt kiáltozta, hogy bele lehet halni. Franciák, spanyolok, olaszok életét lehet megkeseríteni. A rádiócsillagászat segítségével szisztematikusan kutatják a lehetőségeket. Lengyelek, angolok, magyarok, amerikaiak kérnek bebocsátást. Aki hazalátogat, az kényeztetést érez. Az mindenről leszokott, szemlélődő lesz, és lélekgyógyász. Megjöttek, hogy lépésről lépésre elvegyenek tőlünk mindent. Ha átjutunk, tapasztalni fogjuk az egyéniségeket, azoknak a módját, akik nem emlékeznek.

25. Felfalták az elbutultak szomorú csoportját, akkorák voltak, mint a méhek. (Édesek voltak. Valami őrlő akarat, mely igazán szeretni akar. De úgy, hogy félre ne értsék. Mely egész nap azt csinál, amit akar. Gyakran ásott gödröt, és szívesen elrejtőzött benne. A világ romos, állandó mozgásban van, tarka, ugrál, és azt hiszi, hogy tud valamit.)

26. Az ősi szörnyeket kezdte tanulmányozni. Ezen a ponton már ne legyen igényünk. Ellenszegültek, visszapörgették a belső használatra készült történeteket. A vadonba kitett gyermek suttogni fog, hosszú bevezetőt ír, előadássorozatokat szerkeszt. A nevét majd befejezésképpen mondja meg. A molekulák összeütköznek, oxidálódnak, a dobozban felszabadul az energia. Felülről táplálták bele a fekete testbe. Somfainak hívják. Csupán egy félfordulattal kell elfordítani a dobozt a tetejével lefelé. Nagy energiájú elektronokat szór, és megsemmisíti a fáradtakat. A föld és az ég között nincs más elem.

27. Somfai olyan dolgokat mesélt, melyeknek alig van értelme. Az egyének állhatatosak, a tekintély eltűnik, Somfait nem Somfainak hívják. Készen állok a hasonlóság említésére. (Ez) szerves vegyületek esetében szabadgyököt jelent. Bajuszos, fekete ruhások masíroznak, és arról beszélnek, hogy a fekete fény az a halál. A negyedik emeleten elfogtak egy asszonyt, akinek az anyaga másodrendű. Kopottas, a szélessége jól illik egy prófétai látomáshoz. Az asszony mozog, ingázik a sarkok között, alkalmas arra, hogy nevet adjunk neki. A teste, a sötét anyag miatt, mely körülveszi, nem test. Orvosságszagban fejlődik a világ, a betegek hahotáznak, az orvosok meg nem vállalnak ilyen nehézségeket. Legyen Szénia a neve, tekintettel arra, amit tud. Hatalmas csípője van, mely vérmérsekletében és életmódjában a csodára vezethető vissza. A változatosság és a szükségesség következtében a világ vitatható. A természet objektív válaszokat ad. Alig tudom lecsillapítani őket. A Holt tenger belevilágít a pupillámba. Somfai hörög, néz bögölytekintettel. Állok egyedül, mintha egy kórház előtt állnék. Felfedezik a hipnózist, én csak elüldögélek a tegnapelőtti térben. Kísértetek bolyonganak fedél nélkül, fél lábon, nem néznek senkire. A negyediken az ablakpárkányon áll egy asszony. Az egész olyan, mintha a hallgatóság témát választott volna, és most elragadtatott hallgatásba merül. A végső célja az, hogy vendégül lásson minket, és élvezze a családias együttlétet.

28. Az autóstopposok arcát figyelem. Mániákusan, és elég pontosan tájékozódnak. A bolygó, mely most keletkezik, olyan, mint egy tűzgömb. Hasonló hatást vált ki, mint azok a gátrendszerek, melyek azért épültek, hogy újabb területeket hódítsanak el a tengertől. Összetalálkozom vele, buzdítom, hogy jól lássam a szenvedését. Beszél, azt magyarázza, hogy rabságban tartják. Panaszkodik, hogy a legtöbb időt az űrben tölti, a súlytalanságban. Biztos üzenet, nem könnyű lebuktatni. Élére rakott forintok díszítik a szobát. A motívumokkal nem könnyű bánni, a szelíd, magyaros terítőkkel, meg függönyökkel, melyek dúskálnak, és melyekben nyoma sincs a zavartságnak, hallucinációnak. Mások sokkal szerencsésebbek, kitörni készülődnek kora gyermekkoruk óta, (talán mert) színesebbek, vagy csak szélhámosok.

29. Megpróbálok visszautasítani kisebb meglepetéseket, kijelentéseimet visszavonom, vagy türelmesen várok, hogy elhiggyék. Kiugrott a nő a negyediken, (vagy csak megcsúszott), pörög, tápanyagmolekulákat izzad ki a bőrén. Ezek a molekulák mozgékonyak. A nő forog, mintha kiszabadulása óta forogna. Viharokat támaszt, hogy felkeltsék a figyelmet. Hatalmas tölcsér forog, a hegyek, a házak, a fák ennél sokkal esendőbbek. A képlet tökéletes, a látomás ijesztő, minden szó Isten hangja, sanyarú felkiáltás. A negyediken lakók könnyűszerrel repülnek a világűrben, Széniának nincsenek érintkezési pontjai, nem beszél, nem közvetít.

30. Félek. Szénia prófétanő, csak némi fokozat, szólam álmomban. Szénia prófétanő levetkőzik, összeomlok, örülök, hogy életben marad. Leveti a ruháit, önkéntes éveit tölti a hadseregben. A naprendszerben kifejlődött a társasélet. Robbanások hallatszanak, nekilátok, hogy véghezvihessem trükkjeimet. Majd megmagyarázom, mondja (mondod), az ég miért pajkos. Most az a lényeg, mondja, hogy elszegődj valahová. Kéjsóvár vagyok, mondja, sőt lehet, hogy csupán egy obstrukció.

31. (A bolygók ugyanazon a síkon forognak. A megnövekedett nyomás következtében a részecskék összepréselődnek. A világűrbe megérkezik a tavasz, előkészülnek a lehetőségekre. Valaki cigarettázik, más szájharmonikázik, barbár, elavult rendelkezések közepette születik meg az ember. Kialakulnak az ellentétes elemek. A csillagpopulációkba, az atomokba felhangok vegyülnek. Ádám és Éva élettörténete izzó, messiási történetírás. A nemzedékekben megrögződik az idő, az Istenre vonatkozó szó, a szent nyelv, melyet nem ért és nem ismer senki.)

 

 

  
  
 

Magén István

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.