Videó

Budapest-töredékek: Jónás Tamás Somlyó Zoltán Megbeszélések az istennel c. verséről




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Piro M. Péter: Mozgó ünnep

 

 

 

Mozgó ünnep

 

"Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak."

 

Apostolok cselekedetei 2:1-2:4, Károlyi-biblia

 

Mindkét szolgálat: vigyázz! Jó reggelt kívánok!
– Erőt, egészséget!
– Pihenj! Szolgálati beosztások a mai napra: I/1–es Tóth Béla törzsőrmester.
– Értem, I/1.
– I/2-es...

A szolgálatváltás a szokásos rendben zajlott a tűzoltólaktanyában. Reggel hat óra volt, a két csoport egymással szemben, védőruhában, sisakban sorakozott a padlón felfestett vonalak mögött. Köztük a szervezet gyönyörű címere díszítette az előcsarnokot. A falon a büszke csapatzászló alatt két, keresztbe rakott bontóbalta bíztatta őket, míg egy kis polcon Szent Flórián szobra vigyázott rájuk. A legénységi tabló mellett pedig néhány túlságosan fiatal férfi gyászkeretes képe figyelmeztetett az életük olcsóságára. A szolgálatot leadó csoport parancsnoka ismertette az általuk végzetteket, majd rátért az eseményekre is. Aztán kiegészítette néhány fontos információval a jelentését:

A fentieken túl, lezárásra került a múzeum melletti Patak utca, mivel megkezdték az épület renoválását, de az ünnep miatt nemigen lesz most mozgás. Ez jó hír nektek, mert tegnap kétszer voltunk ott téves jelzésre. Befejeztem!

Váltás vigyázz! Átadás-átvételhez oszolj!

A szalonna sercegve pirult a reggeli rántottához. Az ilyen alkalmak különösen kedveztek a komoly filozófiai és gasztronómiai eszmecserének. A társaság gyorsan el is merült a bőrös és bőrtelen, vastagság-vékonyság tekintetében a bacon és a kolozsvári, illetve a kérdést tromfoló nyelvi értelmezés (bacon=szalonna) kibontásában, amikor az első riasztás befutott. Néhány káromkodás kicsúszott, ahogy rohanni kezdtek a fecskendőkhöz. De csak az egyes szer kellett: automatikus tűzjelzés a múzeumhoz.

Figyelj, Peti! – szólt a sofőrhöz a szolgálatparancsnok – A Kaló utca felől menjünk, tudod, a Patak utca lezárva!

Okés, főnök!

A vonulás így csak egy perccel lett hosszabb, de egy már nagyon ideges gondnok várta őket a múzeum kapujában. Széttárta a kezét és már messziről kiabált:

Nem értem, hogy már megint mi a baj, már bocsánat, átnéztem az egész épületet! Mázlis főhadnagy és a raja azért csak átnézték maguk is.

Az egyháztörténeti részlegen villogott az egyik érzékelő, de még csak füstszag se volt.

Okés, – vonta le a következtetést a szolgálatparancsnok - megint valami bug volt a rendszerben, lóra uraim, irány a reggeli!

A második riasztás délelőtt jött. Éppen egy új filmet nézett a csoport, mivel ünnepnapokon kiképzési szünet van. Újra a múzeum tűzjelzője. Az egyes szer ismét kirobogott, a gondnok megint csak széttárta a kezét, a csapat ismételten átvizsgált mindent.

Az érzékelő az egyháztörténeti részen villogott.

Na, ez már nem véletlen! – jelentette ki a főnök. – Ez már nem egy kis bug, hanem egy ordenáré trutymó! Mindent vizsgáljatok át alaposan!

Átvizsgáltak. A tűzjelzőt is. Mindhiába.

A harmadik riasztásnál még csak az elsőnél jártak. Mármint fogásnál. A levesnél. Többen dühösen csapták le a kanalukat, bejelentve, hogy ha megint a múzeum lesz, akkor azt porig rombolják és/vagy helyét besózzák, esetleg saját kezűleg gyújtják fel, hogy visszaálljon már a rend.

De nem kellett, mert már égett. A füstöt távolról is látta a szolgálatparancsnok, ezért leriasztotta a többi egységet is.

Kiérkezve gyors felderítésbe kezdett Tóth törzsőrmesterrel, megállapítva, hogy csak egy kisebb tűz alakult ki az egyháztörténeti részlegen. Sec-perc el lett oltva két gyorsbeavatkozóval, alig lettek a srácok kormosak.

Mázlis visszaküldte az egységeket, de ő maradt a csapatával. Nem hagyta nyugodni a dolog.

Uraim! Ilyen nincs, vagy ha van, akkor a valószínűsége csillió az egyhez. Mondom, mi lesz! Peti és Páva újra átnézi a tűzjelzőt. A többiek meg minden tárgyat megnéztek itt alaposan, ami ki van ide állítva, és ha bármi, a legapróbb valami..., szóval azonnal jelentitek nekem!


Úgy is lett. Aztán úgy félóra múlva Kicsi Ricsi jelentkezett:

Gyere főnök, lehet, hogy találtam valamit! – Az egyik polcra mutatott: – Ott az a kis üveg, olvasd csak, valami spiritusz-féleség!

Olyasmi – silabizálta az ákombákom betűket a főhadnagy. – Mi van ebben? – kérdezte a sietve érkező gondnokot.

Fogalmam sincs, – húzta fel a vállát a férfi – de megnézem a kiállításleltáron és két perc alatt kiderül!

Na, lett az tíz perc is, és nem derült ki. Vakarta is a fejét rendesen:

Lehetetlenség, itt vannak a szignók, minden többször ellenőrizve... ez az üveg hivatalosan nem is létezik!

Addigra már ott nézelődött kíváncsian a teljes legénység.

Akkor tesztelünk! – jelentette ki a szolgpéká. – Nem kizárt, hogy ez a spiritusz, vagy mifene önbomló, vagy erősen reakcióképes és ez szívatott minket. Álljatok hátrébb! Srác! Add a műszert, leveszem egy kicsit a kupakját... és... és... et nihil! Vagyis semmi!

Ennek ellenére a gondnok addig rimánkodott, amíg elvitte magával a tűzoltóságra, ez persze részben jogos volt, hiszen ott a laborműszerrel is rámérhettek. Meg is tették a bent lévők figyelő tekintete mellett.

Ismét nulla.


Másnap, a váltás után a felvevő szolgálat egyik tagja a videót babrálta, néhány csúnya szó kíséretében. Aztán feladta és inkább segítséget kért:

Ért valaki ehhez a szarhoz? Nem tudom felfogni, hogy ezt miért csinálták! A tegnapi szolgálat nézett rajta vagy egy tucat külföldi filmet, de elállítgatták a marhák, most se szinkron, se felírat!

 

Van egy kis gond, főnök! – vakarta a tarkóját Páva, pedig szinte még csak a fél lába volt bent a tűzoltóság társalgójában. A másik kezében egy kockás füzet volt, a csoport könyvelése. Ezzel vezényelte magát, miközben szótagolva közölte a hírt:

Ez a pénz ma-xi-mum Püs-pö-ki-ig e-lég. Ben-zin-re. Szóval: nincs csoport buli, nincs CSOB!

Általános felhördülés volt a válasz a legénység részéről.

Az meg hogy?

Elkurváztad vagy elittad?!

Mondjuk ezek még tolerálható indokok...

Ki volt, aki nem fizetett a kávéért?

Tudjátok, hogy a "C" csoport hova ment? A Vecsési-tó mellett havajkodtak! KÉT NAPIG! Mi meg...

Mehetünk a píbe, meg a csába!

Szilencium! – állt fel a szolgálatparancsnok a székéből. És mivel még mindig zsongott a csapat, ezért hozzátette: – Ez kusst is jelent a kevésbé művelt droidok számára! Na, szóval… Tóth törzsőrmester volt szíves felvázolni szerény anyagi helyzetünket a CSOB-bal kapcsolatban. Ebből úgy tűnik, új szabályok jönnek a havi befizetésre és különösen a kávépénzre... De! De most cselekedni kell!

?

Pénz kell és sürgősen! Drasztikulálni fogok! A srác hozza ide a kisraktár kulcsát, valaki vegye le a II. szerről a fényképezőt! Aztán bent leszek az irodámban, senki se zavarjon!

(Néhány órával később)


Kinyílt a szolgálatparancsnoki iroda ajtaja. A főhadnagy kilépett rajta és szétnézett a "véletlenül" pont ott összeverődött emberein.

Na, uraim, ez kemény menet volt, – törölte le Mázlis színpadiasan a nem létező verítéket a homlokáról, majd vigyorogva folytatta: – de megérte, lesz csoport buli, vagyis CSOB!

Általános ováció övezte a bejelentést, de azért Szpidipeti rákérdezett:

Az királyság lesz, de mégis, hogyan intézted?

Nos, srácok, volt egy elfekvő cuccunk a kisraktárban, amiről éreztem, hogy sokat érhet bizonyos személyeknek. – kezdte a főhadnagy. – Ne aggódjatok, semmi svarc, olyat sose tennék! Ez a kis szelence ott hevert már egy ideje és senkinek se kellett. Én magam gyűjtöttem be, mint lehetséges bizonyítékot, de a lőtéri kutyát se érdekelte, pedig írtam róla vagy hat jelentést. Aztán meg vissza akartam adni a múzeumnak, de azt mondták, hogy szó se lehet róla, mert a sok téves jelzés miatt szanaszét bírságolták őket. A tűz miatt meg megemelték a biztosítási díjukat, meg amúgy sincs benne a leltárban és nem kell nekik semmilyen illékony veszélyes anyag. Ha nem, hát nem! Ha eddig nem kellett, most már ne is keressék! Eladva a neten!

És felmutatta.

Az volt az, a kopott, öreg, zöldes-barnás üvegcse. Anyagában kissé buborékos, mint az egészen régi üvegek. Érdekes módon volt valami lilás, szinte pulzáló árnyalata is.

Többen felismerni vélték.

Izé – kezdte Kicsi Ricsi – ez az az izé... spirituszos üveg! Amikor volt az a múzeumos balhé, ja, tényleg elhoztuk... Nahát, hogy kiment a fejemből!

Nekem is! Mintha... hm.

Ja, mintha direkt elfelejtődött volna..., mint az örmény nyelvtudásom...

Meg az én spanyolom... érzem, hogy... ez fura.

Főni! Nem nyitnád ki egy cseppet?

Nem! Ez a Spiritus S. bármit is tartalmazzon, már a Vatikán tulajdona! Ők győztek a liciten! Huh, hosszú árverés volt, a Moszad sokáig tartotta a tétet... Nem hozna valaki egy kávét, kis tejjel, ha szabadna!

Dehogynem! Viszont addig elárulhatnád, mire fogja futni az árából, hova megyünk?

Malibura, hehe! Malibura! Elhiszitek ezt?! Már le is foglaltam! Az egész csoportnak!


Kitört a tömegőrület!


Egymás hátát veregetve örömködtek, ugráltak és kiáltoztak. Jogosan, ilyen CSOB-ra még nem volt példa Gróf Széchenyi Ödön fennállása óta. Mikor kicsit lecsillapodtak, a szolgpéká büszkén mosolyogva kérdezte:

Na, hol van az a jól megérdemelt kávém?

Itt van, főni! Egészségedre! De van egy új szabály, amit közben megszavaztunk. Úgyhogy most rögtön leperkálsz érte 50 Ft-ot, mert többé nincs hitel!



  
  
 

Piro M. Péter (1968)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.