Videó

Hozzád sóhajtunk – Bicskei Zoltán filmetűdje
A Magyar Művészeti Akadémia videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Dinók Zoltán: Lajos és Sanyi

 

 

 

 

Lajos és Sanyi



A pap befejezte a misét. Ment haza, mert már fáradt volt. Ment hazafelé, majd közben rágyújtott. Élvezte az esti, friss levegőt. Egyszer csak egy húsz éves cigány hapsi közeledett feléje. A pap kicsit berezelt. A cigány hapsi eléje állt, mint aki nem engedi tovább menni. A papnak földbe gyökerezett a lába.

Mit akar tőlem? – kérdezte.

Csak háromezer forintot. – mondta a cigány.

A pap úgy gondolta nem ellenkezik, öreg volt már nem tudott verekedni.

Tudja mit? Adok ötezer forintot s hagyjon engem békén.

A cigány elgondolkodott.

Én csak háromezret kértem. Tegye csak vissza azt a kétezret.

A pap megilletődött.

Tudja van egy gyerekem s a családi pótlékom kevés. – mondta a cigány.

A pap látta, hogy nem az Ördöggel van dolga, sőt, mi több, megsajnálta a szegényt.

Én kilestem magát, úgy gondoltam kunyerálok magától egy kis dohányt. – mondta a cigány.

Ez nem valami szép dolog. – mondta a pap. De legyen boldog ezzel a kevéske pénzzel.

A fiam mindig panaszkodik, hogy éhes. Már unja a zsíros kenyeret.

Megígérem magának, hogy imádkozom Önért. – mondta a pap. Hogy hívják?

Lakatos Lajos.

Én Dezsőfi Sándor.

Isten áldja magát! – mondta Lajos.

Köszönöm! Bár már nem ér annyit az életem!

No! Ne mondjon ilyet! Maga barna színű, de jóképű fiatalember, aki előtt az egész élet ott van! – mondta a pap bátorítóan.

De milyen élet? – kérdezte a cigány teljesen reményt vesztetten.

Ne így álljon hozzá! – mondta a pap. Annyira nem éhezhet! Vagy igen?

Nem, annyira nem! De a gyerekemnek egy hónapja nem vettem csokoládét!

A pap őszintén nyújtotta a cigány felé a kétezrest.

Nem, én nem fogadom el. Maga Isten küldötte, van annyi szívem, hogy nem élek vissza ezzel.

És dolgozik valamit?

Már fél éve nem. – mondta a cigány. – Belefáradtam. A feleségem dolgozik. Én meg mint mondtam, családi pótlékot kapok. De az nagyon kevés. Tulajdonképpen Juli tart el minket.

Értem. Imádkozzon egy kicsit Istenhez. Az talán majd a szegénységén is segít. – mondta a pap.

Jó. – mondta lehorgasztott fejjel a cigány. – De most ez a háromezer forint elég lesz egy kis kenyérre, zsemlére.

A pap most már nagyon megsajnálta.

Tudja mit? Holnap jöjjön el a fél hatkor kezdődő misére. Majd meglátja, milyen jót tesz a lelkének. – mondta a pap.

Nem bánom, nincs ellenemre. – mondta a cigány.

Majd elköszöntek.

Másnap este a cigány már ott ült a hátsó sarokban. Még a pap is máshogy beszélt. A ceremónia befejeztével a pap odament a cigányhoz.

No lám, Lajos! – mondta Sanyi.

Jó hírrel kell beszámolnom Atyám! – mondta Lajos.

Éspedig? – kérdezte kíváncsian a pap.

Újra dolgozhatok. Egy áruházba felvettek raktárosnak.

Nahát! Ez nagyon jó! – lelkendezett a pap.

Atyám! Én visszaadom a háromezret!

Ugyan!

Miért ne?

Nem kell. Arra magának szüksége volt.

Hát akkor minden a legnagyobb rendben. – mondta megnyugodva Lajos.

Az Atya megértően helyeselt és bólogatott.

Nem ugrunk be egy sörre? – kérdezte Lajos.

Uram, én nem iszom alkoholt. – jelentette ki a pap.

Akkor minden jót! – mondta Lajos.

Majd elment. Az Atya meg már régen élt át hasonló élményt s valósággal könnyek jöttek a szemébe… S az emberek mogorván kisétáltak a templomból.



  
  
 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.