VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: Lajos és Sanyi
Lajos és SanyiA pap befejezte a misét. Ment haza, mert már fáradt volt. Ment hazafelé, majd közben rágyújtott. Élvezte az esti, friss levegőt. Egyszer csak egy húsz éves cigány hapsi közeledett feléje. A pap kicsit berezelt. A cigány hapsi eléje állt, mint aki nem engedi tovább menni. A papnak földbe gyökerezett a lába. – Mit akar tőlem? – kérdezte. – Csak háromezer forintot. – mondta a cigány. A pap úgy gondolta nem ellenkezik, öreg volt már nem tudott verekedni. – Tudja mit? Adok ötezer forintot s hagyjon engem békén. A cigány elgondolkodott. – Én csak háromezret kértem. Tegye csak vissza azt a kétezret. A pap megilletődött. – Tudja van egy gyerekem s a családi pótlékom kevés. – mondta a cigány. A pap látta, hogy nem az Ördöggel van dolga, sőt, mi több, megsajnálta a szegényt. – Én kilestem magát, úgy gondoltam kunyerálok magától egy kis dohányt. – mondta a cigány. – Ez nem valami szép dolog. – mondta a pap. De legyen boldog ezzel a kevéske pénzzel. – A fiam mindig panaszkodik, hogy éhes. Már unja a zsíros kenyeret. – Megígérem magának, hogy imádkozom Önért. – mondta a pap. Hogy hívják? – Lakatos Lajos. – Én Dezsőfi Sándor. – Isten áldja magát! – mondta Lajos. – Köszönöm! Bár már nem ér annyit az életem! – No! Ne mondjon ilyet! Maga barna színű, de jóképű fiatalember, aki előtt az egész élet ott van! – mondta a pap bátorítóan. – De milyen élet? – kérdezte a cigány teljesen reményt vesztetten. – Ne így álljon hozzá! – mondta a pap. Annyira nem éhezhet! Vagy igen? – Nem, annyira nem! De a gyerekemnek egy hónapja nem vettem csokoládét! A pap őszintén nyújtotta a cigány felé a kétezrest. – Nem, én nem fogadom el. Maga Isten küldötte, van annyi szívem, hogy nem élek vissza ezzel. – És dolgozik valamit? – Már fél éve nem. – mondta a cigány. – Belefáradtam. A feleségem dolgozik. Én meg mint mondtam, családi pótlékot kapok. De az nagyon kevés. Tulajdonképpen Juli tart el minket. – Értem. Imádkozzon egy kicsit Istenhez. Az talán majd a szegénységén is segít. – mondta a pap. – Jó. – mondta lehorgasztott fejjel a cigány. – De most ez a háromezer forint elég lesz egy kis kenyérre, zsemlére. A pap most már nagyon megsajnálta. – Tudja mit? Holnap jöjjön el a fél hatkor kezdődő misére. Majd meglátja, milyen jót tesz a lelkének. – mondta a pap. – Nem bánom, nincs ellenemre. – mondta a cigány. Majd elköszöntek. Másnap este a cigány már ott ült a hátsó sarokban. Még a pap is máshogy beszélt. A ceremónia befejeztével a pap odament a cigányhoz. – No lám, Lajos! – mondta Sanyi. – Jó hírrel kell beszámolnom Atyám! – mondta Lajos. – Éspedig? – kérdezte kíváncsian a pap. – Újra dolgozhatok. Egy áruházba felvettek raktárosnak. – Nahát! Ez nagyon jó! – lelkendezett a pap. – Atyám! Én visszaadom a háromezret! – Ugyan! – Miért ne? – Nem kell. Arra magának szüksége volt. – Hát akkor minden a legnagyobb rendben. – mondta megnyugodva Lajos. Az Atya megértően helyeselt és bólogatott. – Nem ugrunk be egy sörre? – kérdezte Lajos. – Uram, én nem iszom alkoholt. – jelentette ki a pap. – Akkor minden jót! – mondta Lajos. Majd elment. Az Atya meg már régen élt át hasonló élményt s valósággal könnyek jöttek a szemébe… S az emberek mogorván kisétáltak a templomból.
Megjelent: 2020-01-06 18:00:00
|
