Videó

Exkluzív tárlatvezetés Gordon Eszter fotográfussal Keleti Éva életműkiállításán




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Hajnal Mária: Egy zsoltár, amely kimaradt a Bibliából /Cigány legenda alapján/

 

 

 

 

Egy zsoltár, amely kimaradt a Bibliából

/Cigány legenda alapján/



Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta,

hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

János evangéliuma



      Róma, egy kis köztársaságból minden idők legnagyobb birodalmává nőtte ki magát és közel hatszáz évig tündökölt. Ragyogott, és bevéste magát a világtörténelembe, de megtanította nekünk azt is, hogy ez a változás síkja, semmi sem örök, csak tünékeny látszat. Történetünk idején Tibériusz császár uralma alatt Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Heródes Antipász Galilea fejedelme, Kajafás pedig a főpapja.

Jeruzsálem lakói a pészahra készülődtek, a kovásztalan kenyér ünnepére. Első terméseiket összegyűjtve áldozatokat mutattak be, áldást kértek életükre. Antef a kovácsműhely előtt ült és egy fehér ronggyal törölte magáról az izzadságot, bent már elviselhetetlen volt a hőség, a verejték már csípte a szemét és a bőrét. Úgy tervezte ő is ellátogat a zsinagógába, lerója a tiszteletét az égiek előtt, de még teljesítenie kellett a megbízatást, amit kapott.

A római hadsereg nem csak kegyetlenségéról volt híres, hanem a tökéletes mellvértjeiről és védelmet nyújtó sisakjairól. Egyiptomból jött Jeruzsálembe, tudta, hogy a tudása értékes lehet, hisz kiválóan értett a fémművességhez. Már két éve élt itt, kalandor volt, ritkán telepedett le egy-egy városban hosszabb időre. A nagyszülei azt mondták Indiából származnak, de hallott már arról is, hogy egy titkos rég elfeledett világ lakói voltak az ősei. A nyakában hordott egyetlen öröksége egy kocsikerékre emlékeztető arany medál volt, amely a szabadságot jelképezte, a folytonos utat, amely a végtelenségbe vezet.

A mai feladata háromszáz darab szög elkészítése volt. Tizenöt-húsz centiméteres, egy centiméter átmérőjű szegecseket kellett öntenie. Tudta, hogy mire használják a katonák, de úgy gondolta, nem az ő dolga, megkapja érte a tisztességes bérét, aztán ha már megunta a várost, tovább áll és máshol keresi a szerencséjét. Katonák lovagoltak be az udvarába, durván, éles hangon kiáltottak be a kovácsnak:

Cigány! Kész van a helytartó rendelése? Meddig várjunk még? Szedd a lábad!

A nyomaték kedvéért belerúgtak a vizes hordóba és egy nagyot csaptak a műhely ajtajára is.

A kovács nem szerette ezt a hangot, nem kereste a bajt, de ha kellett nem késlekedett orrba csapni senkit, ha felbosszantották. Hirtelen haragú, szenvedélyes ember volt. Kihozta az áruját, bevágta a katonák kosarába és elkérte a fizetséget, amelyet a légió emberei csak nevetve a porba szórtak. A büszkeségtől nehezen hajlott a háta, érezte, hogy lassan itt az idő és új otthont kell keresnie. Összeszedte az ezüstöt, az erszényébe tette és úgy döntött bemegy a városba, a szél a külvárosig vitte a hangokat, érezte, hogy bent történik valami.



II.



A város forrongott és nyugtalan volt, Antef lassan sétált be a tömegtől hemzsegő főtérre, figyelte az emberek arcát, akik vadul ordították: Ba-ra-bás! Ba-ra-bás! Ezt az émelyítő éltetést csak egy-egy sikoly törte meg. Poncius Pilátus a tömeg elé lépett és azt kérdezte:

És mit tegyek a zsidók állítólagos királyával?

A zúgó tömeg egy hangként válaszolta:

Keresztre vele!

A cigány azonnal rájött, hogy ítélethozatalt lát. Pészahkor az volt a szokás, hogy a romai kormányzó szabadon bocsájthat egy foglyot, de úgy tűnt, Pilátus a népre hagyta a döntést, akik épp az imént ítéltek halálra valakit. Nem ment tovább, várt, nem tudta ki a rab és mi a bűne, de úgy érezte maradnia kell. A zúgó morajban mintha Jézus nevét hallotta volna.

Ismerte a férfit, hallotta prédikálni a Galileai tó mellett. Sok mindenről beszélt aznap az a kivételes tanító, azóta is gyakran jutottak eszébe a szavai. Egyszerűsége, és a belőle áradó fenség örökre megmaradt az emlékezetében.

Kinyílt a palota kapuja, először a lovon ülő katonákat látta meg, majd Jézust is észrevette. Kivezették a palotából a véresre korbácsolt férfit és a vállára tették a keresztet. Síró és jajgató asszonyok indultak utána, a tömeg egyrésze érezte, hogy a sötétség órái közelednek, szánakozó zokogással követték a gyenge, magát már vonszolni is alig tudó férfit a Koponyák hegyére. Antef is a sokaság után indult, az együttérzés facsarta a szívét, úgy érezte a férfi a mindenség egész terhét cipeli a keresztjén, ha tehette volna átvette volna Jézustól a súlyt, de a katonák egy másik férfit jelöltek ki erre, mikor Jézus összeesett, így ő csak sodródott az eseményekkel és követte a tömeget a Golgota csúcsára. A hegynek felfelé felismert egy katonát, látta őt ma reggel, amikor a légió tagjai elvitték tőle a friss vasárút. Azonnal rájött, hogy a zsákban, amelyet cipel az által készített szegek rejtőznek. Tudta mit kell tennie! A katonának is nehezére esett az út, nem csak Jézusnak, így amikor a közel másfél kilométeres úton felfelé haladva letette a zsákot a római, ő ügyesen a közelébe férkőzött és ellopta azt. A szögekkel teli zsákot elrejtette egy sziklahasadékba és folytatta tovább a keresztutat.

A sziklás, éles kavicsos út végén, a hegy tetején Jézusra már a halál várt. A katonák fel akarták szegezni a keresztre, amikor észrevették, hogy nincs meg a szegekkel teli zsák. Az ordító, kegyetlen rómaiak a saját testvérüket sem kímélték, hatalmas ütéssel küldték a földre. Az egyikőjük nyeregtáskájában még volt néhány szeg, amelyet egyenkét vertek be a foglyok testébe. Antef ismét úgy érezte segíteni tud! A földre került római palástja az ütéskor leszakadt a férfiről, így azt magára tekerve Jézus mellé lopakodott és a tenyerébe bevert szeget kihúzta az élő, véres húsból és elrejtette a táskájába. Jézus ráemelte a férfire a tekintetét és alig hallgatóan azt súgta!

A nemzetek közt cigány a te néped lesz az egyetlen szabad nép, kik szabadon fognak élni és vándorolni, amíg a világ, világ.

A rómaiak észrevették Antefet, akit néhány korbácsütés kíséretében elkergettek, sajnos a cigány cselekedete nem mentette meg Jézust a keresztre feszítéstől, mert a római nyeregtáskájában lapult még egy szeg, melyet ismét belevertek a nyílt sebbe, de a legenda azt tartja, hogy négy szeget szántak Jézusba, kettőt a kezébe, kettőt a lábába, de mivel egy elveszett, így hárommal küldték a halálba.

    Van egy nép a világban, aki nem találja a helyét, aki gyökerek nélkül vándorol. Évszázadokig élvezte a szabadságát, de a gyökértelensége miatt a függetlensége íze mára már keserűvé vált. Talán, ha meglelnénk a szent vértől ékes szeget, amely most egy kolostor titkos rejtekén vár ránk és felajánlanánk Istennek, akkor ez a nép is békére lelhetne.



  
  
 

Hajnal Mária

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.