VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Csengődi Péter: Szelvény
SzelvényAgglegény Albert mindig szombaton beszélt az Úrhoz, mert a vasárnapi lottóhúzáshoz fel kellett adni a szelvényt. Letette a papírt és a tollat az asztalra, és megkezdte rituáléját. – Kérlek, csak most az egyszer add meg nekem a boldogságot! – fohászkodott. Egy alkalommal furcsa bizsergést érzett a kezében. Talán az Isten akart neki segíteni, talán csak rosszul könyökölt az asztalon, és elzsibbadt, maga sem tudta megállapítani. Felemelte a tollat, és hagyta, hogy a karja arra mozduljon, amerre magától szeretne. Bejelölte egymás után a számokat. Felemelte a szelvényt, megcsókolta, keresztet vetett az ég felé. Éjszaka alig tudott aludni, azon gondolkodott, mi mindenre költhetné a pénzt. Tengerparti nyaralás, új autó, kertes ház. Új inget és nadrágot nem álmodott magának, pedig már mind agyon volt mosva. Vasárnap délután kiöltözött, és elment a „gyülekezetbe”, vagyis a kocsmába, ahol a város nagy ivói találkoztak. Nem volt már szabad asztal, így egy idegen, de szemrevaló hölgyet kérdezett meg, hogy leülhet-e mellé az üres székre. A nő kedves volt, és láthatóan nem vetette meg az alkoholt sem. Ráadásul ő is úgy gondolta, hogy tudna mit kezdeni Alberttel, de ezt nem mondhatta ki. Váltottak pár szót, leginkább udvariasságból. A zajos kocsma szinte teljesen elcsendesedett, mikor elkezdték kihúzni a tévében a lottószámokat. Minden egyes húzást egy dühös moraj kísért. Miután kisorsolták mind az öt nyerőszámot, Albert is hangosan az asztalra csapott. – Bocsásson meg, kérem! – szólt megbánva tettét. – Nagy reményeket fűztem a mai számhúzáshoz. – Valóban? – érdeklődött a nő. – Megkérdezhetem, miket játszott meg? Albert felolvasta a számokat, és a nő felkacagott. – Elnézést, valami vicceset mondtam volna? – kérdezte Albert értetlenkedve. – Dehogy semmit, csak… ez pont a telefonszámom.
Megjelent: 2019-11-13 18:00:00
|
