Keresés a honlapon:

Bártfai Attila Márk: Törprengés

 

 

 

 

 

Törprengés

Mindenki törpévé válik. Így vagy úgy. Senki se menekülhet. Még Hófehérke és a Királyfi se. A Gonosz Királynőről és a Vadászról nem is beszélve. A világ egy giccsesnek szánt de elhanyagolt kert, amiben hemzseg a sok, köcsög kerti törpe. A legszívesebben ősi iratokat felolvasva járkálnék köztük és rugdosnám fel őket a kibaszott égig. Hülye a pofájuk, hülye a ruhájuk, hülye a csákányuk, a szakálluk, de még a szakállukban a szalonnaszagú nyál is hülye; a gatyájukba száradt kondenzcsík, na az is hülye. A vacak kis pöcsükkel, meg csöcsükkel meg agyukkal, meg szívükkel együtt alávaló mind. Ezzel együtt szeretem őket. Legalábbis szórakoztatnak, ahogy mind a maguk egyedi módján törpék, ahogyan óriásként és emberként érvénytelenek, de törpeként érvényesek, ahogyan valamennyiükön sehányas a kabát, meg fittyedten meredezik a van/nincs sapka. Törpeoratórium a szférák zenéje. Ilúvatar is csak törpöket teremtett, csak némelyik valának, tündének, orknak vagy embernek képzeli magát. Imádni valóan röhejes helyzet, imádni valóan röhejes törpék! Megérdemlik, hogy felrúgják őket a kibaszott égig, ahol egy felhőbe kapaszkodva, eljuthatnának a Nagy Törpe országába végre-valahára, s helyet foglalhatnának kétbalkezének jobbján mind.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-11-09 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.