VideóA MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
N. Czirok Ferenc: Égi tollpárnák
Égi tollpárnák
Dani nyugtalan volt. Szobáról szobára járkált, két okostelefonnal a kezében. Szórakozott, játszott a nővérekkel. Tehette, igazán jóképű, kisportolt alkatú fiatalember volt. Ifjú korában a városi kick-boksz klub egyik versenyzőjét csodálták benne. Amióta megnősült, elhanyagolta magát, illetve az edzéseket. Fel is szedett néhány kilót. A fölös kilók nem hatottak ki lelkivilágára. Ha mégis, azt magabiztos kereskedő–üzletember magatartásával palástolta. A kórházban divatos olasz és német torna- és szabadidő cipőket szerzett be, és olcsón értékesítette azokat a nővéreknek. Számára játékos üzletet jelentett beteg tüdejének gyógyulása, csak a főnővérrel kellett időnként bújócskát játszania.
– Ide nézz, tesó – szólt Tamásnak Dani –, itt vagyunk négyen, kick-bokszolók. Ez a kép tizenkilenc éves koromban készült. Abban az évben mi négyen ötven embert dobáltunk széjjel! Egy csoport albán meglátta az autónkon a szerbiai regisztrációt. Nekünk jöttek, ennyire gyűlöltek, pedig nem is tudták, kik vagyunk, milyen nemzet valójában. Védekeznünk kellett, úgyhogy egy részét lecsaptuk, a többit szétdobáltuk. Ki is tiltottak minket Svájcból, mert hogy ott történt. A svájci rendőrök is az albánok oldalára álltak. Dani most halkabbra fogta a szót. – Figyelj, tesó, itt van ez a teló, legyen nálad, tartsd a fiókodban! Ha keresnek, hívj! Tíz perc alatt itt leszek. Milánnak is adtam egyet, ha gáz van, szóljatok!
Milán délkeletről, egy, a román határ közelében levő faluból került a megyei kórházba. Erős dohányzás okozta tüdőbetegségét. Ebéd után, amikor az orvosok egy része visszahúzódott az irodákba, és kizárólag számítógépeiket kezelték, a nővérek figyelme is lankadt. Milán és Tamás a lépcsőház átlátható üvegfala előtt ült. A felhőket lesték s időnként csendesen megbeszélték azok alakját, formáját. – Nézd, olyan, mintha angyal volna! – szólt Milán. – Pont olyan – mondta Tamás –, hatalmas és fehér, kivont karddal. – Te honnan jöttél? – kérdezte Milán. – Udvarról – válaszolta Tamás. Ezután sokáig hallgattak, csak szemeik feleseltek a folyton változó, formabontó felhőkkel. Tamás törte meg a csendet. – Látod, ott balra, fenn! Mint a párnák, tollpárnák egy rakáson. Örömmel rájuk vetném magam! – Én összepakolnám őket s jól eladnám! – Mit csinálnál? – Én tollas vagyok, ezzel foglalkozom. – Jól keresel? – Szépen megélek. Neked van kerted? – Egy kendőnyi. – Most szívesen lennél a kertben? – Talán, de most inkább az égi tollpárnákról figyelném, hogyan virágoznak a gyümölcsfák. – Úgy beszélsz, hogy költő is lehetnél. Ha írnál verset, meglátnád, én is tudok magyarul olvasni! – Elhiszem, ha mondod – szólt Tamás. – Látom, olvasod a Bibliát. – Igen, te is szeretnéd? – kérdezte Tamás. – Mesélhetsz nekem belőle – mondta Milán. – De most jobban érdekel, hogy milyen s mire hasonlít a tüdőm! A doktor szerint izgorela a rengeteg cigarettától. – Szerintem a szó magyarul azt jelenti, hogy kiégett – mondta Tamás, és Milán felé fordult. A szemébe nézett s folytatta: – Úgy képzeld el, mint a szivacsot. Az egészséges tüdő nedves és rugalmas. A te tüdőd úgy nézhet ki, mint az a szivacs, amelyik hosszú ideig állt a tűző napon és néhányszor az eső is megdolgozta. Száraz és fekete. – Láttam már ilyen szivacsot – szólt Milán. – Akkor megvan a diagnózis! – mondta Tamás és felkacagott. Erre már a másik férfi is felnevetett s még egy ideig együtt nevetgéltek, egyszer a felhők alakzatán, másszor Tamás diagnózisán.
Zaj és lárma ébresztette a betegeket. Tamás csak pislogott, mint béka a mocsárban. Milán hozta a hírt és a pontos időjelzést. – Dani megszökött, de visszahozták! Negyven fokos lázzal összeesett egy bárban, hajnali fél kettőkor. Most tíz perc múlva fél három. Önmaga ellen cselekszik a gyerek, de a sorsa mellett akkor sem mehet el fütyörészve!
Megjelent: 2019-10-24 18:00:00
|
