Videó

Magyar Írószövetség elnökválasztása


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Pepe Canalejo: CsomagtarTour – részlet (Pilizota Szandra)

 

 

 

 

 

Pepe Canalejo: CsomagtarTour

részlet



A szeméthegy purgyékat szült. Szurtosan, fél pucéran és futósan pottyantak a világra. A húgysárga bogárhátú után vetették magukat. Belekapaszkodtak az autó ajtajába. Tokostul tépték ki. A sofőrnek – Paquitónak – annyira tetszett ez a vehemens szeretetnyilvánítás, hogy elfelejtett a fékezni. Csaknem elgázolt egy kövér kisfiút. Ramón rántotta el a kormányt. A csotrogány belefúródott a különféle háztartási hulladékok elegyébe.

Mars hazafelé, a kú’va anyátok’! – oszlatta Ramón vurlyalása a tömeget. – A műsó’nak vége!

Három kisfiú sivalkodva rontott be abba a barlangi putriba, aminek a bejáratát pingvines függöny takarta:

Anyú! Anyú! Meggyött az apú!

Odabenn vágni lehetett a füstöt. Középen egy nagy, rossz matrac terpeszkedett rajta a cigányasszonyokkal. Bagóztak. Az egyik sovány volt. A másik éppen vágásra érett. Búlera – Paquito neje – és Chulla – Ramón hites párja -, a legjobb barátnők és szomszédok. Búlera felpattant. Kérdőn meredt a gyerekekre. Chulla nehézkesen ült fel.

Anyú! Itte’ vannak! Apú meg a Ramón!

Nem sű’ le a bő’ a képükről! Hozzák nekünk a madridi kú’vák lapostetűit? – zsörtölődött Búlera.

Aszt ke’ nekik adni, amit é’deme’nek! – a bosszú perverz öröme lobbant a kövér nő fekete szemeiben: a megtestesült pokol.

Ramón és Paquito már adott. Cukorkákat szórtak szét a purgyéknak. Az lelki üdv olcsó és édes. Glóriája pedig nincsen. Csak kendó botja Búlera és Chulla szoknyájának ráncai között.

Mit végesztetek? – mosolyogtak furcsán a nők.

A kuzin egy sóher dög! De ahó’ sze’elem va’, otta’ minde’ va’, men tronga! – pufogtatta Ramón a hamis közhelyet.

Nincse’ lé?! – horkantott Chulla, mire a férje hátrálni kezdett: megpillantotta az eldugott botokat.

Há’….

E’basztátok a luvnyákra! – fojtotta Búlera a szánalmas makogást Paquitóba.

Nem vó’t semmi!

Akkó’ mos’ lesz! – a botok őrült szamuráj táncban törtek ki a derekukon.

A purgyék a szemétdomb tetejéről bíztatták a „rettenthetetlen harcosokat”:

Adagojjátok őket!

A fejüket! A fejüket! Különbe’ megsántúlnak!





A többszólamú dallam a felhők közé kapaszkodott a régi budi törmelékein. A Vallejo-kölkök focilabdája vígan pattogott a kottáin. Angelo melegítőalsóban és izompólóban gyártotta az új tonát. Feszülten figyelte, ahogy az édesapja - a játéka közben - áthangolja a gitárját. Manolo ötletét vajmi indiai ihletésű dolognak vélte. A bontás gorombán szökkent a magasba. Magával ragadta a gyerekek labdáját és az udvarra száguldó bogárhátú szélvédőjéhez vágta.

A még meggyújtatlan cigaretta kiesett Manolo szájából. Angelo majdnem összetojta magát. A dühös senorák olyan botokkal hadonásztak, amilyenekkel a japánok szokták csépelni egymást.

A la norda! Majarí María sarsa ester culos! Takaroggyatok!

Előbb e’vakerájjátok, hová dugtátok a Ramónt meg a Tökfejet! – foglalta el a látóteret Chulla: hájai csak a bot végét hagyták meg Búlerából.

Sehová! – vakkantotta Angelo. – Fritzy nem merte elárulni, mégis megtudtam, hogy a rák a stúdióba ette őket. Aztán elküldte őket a sápkóros faszba száz euróval!

Száz euro? – pislogott Búlera bibircsókja. – Hallod, Chulla? Pízt kaptak, de eltitkó’ták!

Megmutattyuk nekik, hó’ lakik a magasságos Devlácska! Nem! Nem a latin luvnyák valagába’! Manolo bá’! Angelo! Aggyátok ki őket! Mos’!

Dikházzatok körű’! Úgyse’ talá’tok semmit! – tárta szét a karjait Manolo bá’, mintha a háta mögötti lepukkant fészert védelmezné.

A két nő őrjöngve törte be a púpos tetejű bungaló korhatag ajtaját. A deszkák, a tok, a téglák vörös porgomolyaggal dőltek be. A falak asztmásan köhögték ki Ramón és Paquitót a sarokból.

Hó’ a száz euró?! – gyepálta Chulla a hites urát.

Manolo bá’! Angelo! Segíccség! A’ asszon’ megő’!

Kiabá’hacc, te prikezsia! Velük má’ végesztünk! Tik vagytok a sorosak! Hó’ a lé?!

Abbó’ lesz a buli! – bukott ki Paquitóból a hazugság, ami kíváncsivá tette a nőket: a botok tánca megfagyott. – Ige’! Egy buli! Ahó’ bejelentünk va’amit! Örű’ni fogtok neki!



men tronga – kedvesem, calo castellano

Toná - hangzás

Á la norda! Majarí María sarsa ester culos! – Appicsába! A nagyseggű Szűz Máriát! calo castellano

prikezsia – szerencsétlenség, romanes szleng





  
  
 

Pilizota Szandra (Dunaújváros, 1976)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.