Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Hegedüs András: Beszélj meg tanulni

 

 

 

 

 

Beszélj meg tanulni



A minap nekiláttam, hogy csökkentsem lakásom entrópiáját. Kevésbé fellengzősen mondva, felszámoljam az őskáoszt. Értelmesen fogalmazva, rendet rakjak abban a kuplerájban, amit otthonnak nevezek. A folyosóval, konyhával hamar végeztem, az üres pizzás-dobozok légióit egyszerűen kiszórtam a szemétbe, a huzatban játszadozó porcicákat partvissal tessékeltem ki, és mivel tapasztalt agglegény vagyok, már régóta műanyagtányért és -poharat használok, hogy mosogatni se kelljen. A WC és a fürdőszoba kitakarításához szakember segítségét vettem igénybe. Özv. Kovács Istvánné, született Gebauer Etelka, foglalkozását tekintve nyugdíjas és szembeszomszéd kétezer forintért vállalta. Gyorsan, pontosan dolgozott. Folyamatos lamentálása az árak emelkedéséről, a kisnyugdíjak kétséges inflációkövetéséről, valamint a kiújuló reumájáról csak elmosódott foszlányokban, egyfajta hullámzó rózsaszín zajként jutott el hozzám, ami még segített is abban, hogy elmélyüljek aktuális munkámban. Ő beszélt, én programoztam. A kosz alól lassan előderengett a mosdó, a kád. A zuhanyfüggöny kiszabadult a borotválkozó szekrény ajtajának csiptető fogságából, már nem szakad tovább. Két óra alatt végzett, két óra alatt végeztem. Nem tehettem mást, kifizettem, és hagytam, hadd menjen, hadd kergesse tovább az álmait, találja meg a legolcsóbb, fagyasztani való zsemlét, meg az akciós csirkeszárnyat. Csapjon lakomát a pénzből, amiért megdolgozott, amire bő egy héttel azelőtt tett szert, hogy várni kezdené a postást, minden lépcsőházi zajra kikukucskálva ajtaja kémlelőnyílásán, remélve, most is a pénz jön, és nem a halál.

Viszontlátásra, György úr, szóljon nyugodtan legközelebb is, szívesen jövök!

Bólogattam, és nem említettem neki súlyos fogadalmamat, néma elhatározásomat arról, hogy összeszedem magam végre, rendet tartok magam körül, mert nem művelhetem ezt tovább, egy szemétdomb tetején vegetálva az ember útja óhatatlanul a pangásba vezet. És ez nem jó. Sőt, rossz. Így vettem egy mély levegőt, és nekiláttam, hogy elejtsem a fenevadat, legyőzzem a sárkányt, gatyába rázzam végre a szobát, amelyben dolgozom, lazulok és alszom, röviden, élek. És az élet törmelékkel jár. Teli hamutartók, lejárt határidejű csekkek, jegyzetpapírok és egyéb dokumentumok folyóméterei. Ehhez haditerv kell, különben elnyel, eltemet ez a magam teremtette mocsár. Nyitottam hát egy új szemeteszsákot, a csikkeket gyorsan beleszórtam, a ruhakupacokat szag alapján osztályoztam, a többség ment is a szennyesbe, a maradék összehajtva a szekrénybe. Máris jobb, felszámoltam a szeméttelep közel hét százalékát. Hogyan tovább? A papírok. Szét kell válogatnom a cetliket méret szerint, A4, A5 meg a még kisebbek, aztán ami már nem aktuális, mehet a szatyorba. Ez itt micsoda? Féléves bevásárló lista, meg valami mondat ráfirkantva lila tollal

Beszélj meg tanulni.

Leroskadok a fotelbe. Ezt még te írtad. Hasonló csacskaság, mint a néha összeszavakat a keverem. Bolondos szójáték, amin nevethettünk a szünetekben. Akkor még itt voltál nekem. Akkor még szerettél. Rágyújtok, és csak bámulom meredten azt a fecnit. A füst felfelé száll, a hamu a padlón landol.

Beszéljek meg tanulni?

Én megtanultam, de nem egy nyelvet beszéltünk. A végén főleg nem. Bármit mondtam, lepergett rólad, idegesített, fárasztott, hagyjalak békén, álmos vagy, visszaköltözöl anyádhoz, ne hívjalak többet.

Összegyűröm a papírt, már lendítem a kezem a szemetes felé. Aztán inkább kiegyengetem, és gondosan elteszem a fiókba. Kinyitok egy üveg bort, és rendelek egy pizzát. A takarítás ráér.

 

  
  

Megjelent: 2019-09-30 18:00:00

 

Hegedüs András (1984)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.