Videó

Varga Klára: A két torony meséje


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Dinók Zoltán: Bence a templomban

 

 

 

 

 

Bence a templomban



Lakatos Bence öt év után szabadult a börtönből. S most végre elhatározta, hogy bocsánatot kér Istentől. Negyvenkét éves volt s be sem illeszkedett a társadalomba, hiszen alig dolgozott. Csak lopásból élt szinte. De a rendőrök mindig nyakon csípték. Legutóbb egy bankot rabolt ki. Ezért ült öt évet. De most végre szabad. Elhatározta, hogy egyenes útra lép és tér. Térdepelt s imádkozott a Krisztus kereszt előtt. A pap meg éppen belépett. Meghatódott még ő is. Fogalma sem volt arról, hogy ez az ember egy bűnöző. Vagy legalábbis eddigi életét tekintve – hogy az volt. Amikor Bence megfordult a frász kerülgeti, nagyon megijedt.

Na de Uram! – szólalt meg Bence.

Ne haragudjon! – szólalt meg a pap.

Nagyon megijesztett! – mondta Bence.

Tényleg nem akartam!

Majd Bence visszafordult, nem is érdekelte, hogy egy ember, egy pap társaságába került. A pap máris kíváncsi volt erre az emberre, látta, felmérte a helyzetet, hogy valamiféle különc, nem átlagos emberrel van dolga. Először nem szólt hozzá, csak látta, hogy a Krisztus kereszt előtt magába mélyed.

A pap kíváncsi volt arra, miért zárkózik el ez az ember annyira a külvilágtól s miért csinál úgy, miért vág olyan képet, mintha valami fogságból tért volna haza. A pap majd feléje ment. Bence megfordult.

Mit akar tőlem? – kérdezte.

Én semmit. Maga miért imádkozik ilyen nagy hévvel?

Bence visszafordult. Majd maga elé nézett. Már méla képet vágott. Úgy mint aki kész a beszélgetésre.

Atyám! Én szolgáltam arra hogy az Isten büntessen!

A pap teljesen meglepődött ezen a spontán kijelentésen.

Úgy gondolja, hogy bünteti magát? – kérdezte komolyan a pap.

Tapasztalom, Atyám, tapasztalom, egész eddigi életemben ezt tapasztaltam. – mondta Bence halál komolyan.

Mit vétkezett az Úr ellen?

Atyám, én egy bűnöző vagyok.

A pap sóhajtott, de látszott rajta, hogy egyáltalán nem lepődött meg.

Miféle rosszat csinált? – kérdezte a pap.

Loptam is meg bankot raboltam.

Hát ez bizony súlyos bűn. És most ezért imádkozik? Az Úr megbocsájtását várja?

Igen, Atyám, igen.

Tudja a Miatyánkot? – kérdezte a pap.

Hát hogyne tudnám. – felelte sóhajtva Bence. Hiszen azt mondtam el az előbb is.

A pap segíteni szeretett volna ezen az emberen, de nem tudta, hogyan. Nem volt még bűnözővel sosem dolga. Bár jó emberismerő volt, így megpróbált közeledni hozzá. Azt kérdezte:

Megbánta a bűnét?

Hát persze, Atyám. Ezért vagyok itt.

Értem. Akkor minél több imát mondjon el, az majd segít magán.

És maga szerint pokolra jutok? – kérdezte Bence.

Egyáltalán nem biztos. Szerintem ha az úr megbocsájt magának, akkor nem…

És mitől függ, hogy megbocsájt?

Ha imádkozik azért, hogy Isten országába bejusson.

Bence lehajtotta a fejét. Nagyon, felettébb szégyellte magát.

Hát akkor imádkozok ezért. Úgy tudom, Jézus azt mondta, hogy a bűnt gyűlöli, nem a bűnöst. Akkor nyert ügyem van, nem?

A pap elmosolyodott.

De ugye embert nem ölt?

Dehogyis. Nem vagyok én gyilkos. Hova gondol… A szívem mélyén én nagyon is jó ember vagyok.

De hát mi szüksége volt arra, hogy bankot raboljon? Ennyire szegény volt?

Úgy ám, Atyám, ennyire szegény. Nem akartam az utcára kerülni.

Hát ez rázós ügy. De én is imádkozok a maga üdvösségéért.

Bence majdnem elsírta magát.

Ne hatódjon meg, kérem, magának szeretetre van szüksége.

Igen, arra, mondta ki ezt már úgy, hogy majdnem zokogott.

A pap átölelte. Bence zokogott.

Ne sírj, nagy jutalmad lesz majd a mennyek országában.

Alig tudta a pap türtőztetni magát, hiszen ő is majdnem sírt.

Miért csinálta velem ezt az Isten? – kérdezte Bence zokogva.

Ezt csak ő tudhatja fiam, ezt csak ő tudhatja… De bízunk benne, hogy egyenesbe jön az életed.

Azt nagyon szeretném Atyám, nagyon… Ennyi keserű év után…

Igen. Úgy lesz… Én tudom…

Majd egy ember hirtelen bejött. Amint meglátta az esetet, vissza is fordult. A pap halk neszt hallott csak.

No, szedje össze magát! Nem illik önhöz az egerek itatása. – mondta a pap.

Bence megtörülte a könnyeit. Bár összeszedni magát nem tudta. Már úgy ahogy egy ilyen ember életét illeti. A pap megtörülte ruháját aztán azt mondta Bencének:

Most pedig menjen Isten békéjével!

Megyek.

A pap kivezette.

Most kérem menjen, mert hamar misét kell majd adnom!

Ugye imádkozik értem?

A pap mosolyogva mondta:

Már ma este!

S Bence hazatért. A pap pedig észrevette a férfit, aki éppen jött.

Mi volt ez? – kérdezte.

Nem tartozik magára. Na mondja, mit akar tőlem…

S beszélgetni kezdtek. Bence meg már nem a földet nézve, hanem az emberek szemébe nézve mert hazamenni oly sok év után…

 

  
  
 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.