Keresés a honlapon:

Balassa Olívia: Állami gondozás

 

 

 

Állami gondozás

A lelakott, megsárgult falú pesti bérlakás konyhájának omladozó vakolata ránézésre szinte hullámzott, és néhol szabálytalan szélű lyukakat is kidolgozott magából, salétromvirágot növesztve rajtuk. A konyha köve kopottszürkén tükrözte vissza a lehajtott fejűek szomorúságát. Sarkain lepattogzott négyzetlap kövekből állt össze, amelyek közül néhány annyira elhasználódott már, hogy megrepedt. A bútorzat egy régi, valamikor halványzöldre festett, bevonatától több helyen megszabadult kredencből, egy palackos gáztűzhelyből, mosogatóból, és a fal mellett egy a közepén kifeküdt matracból állt, amelyben akkora mélyedés volt, hogy ha azt a lakásban lakók vízzel megtöltötték volna, akkor akár meg is fürödhettek volna benne. Ez volt Anya birodalma.

Innen hallatszottak be a szobába a síróshangú kérések. Beszivárogtak az ajtólap melletti réseken és a már itt-ott rozsdafoltos kulcslyukon keresztül is. A Kisfiú már kétértelmű, frusztráló órák hosszú sora óta hallotta odabenn Anya sírós hüppögéseit, amelyek szakadozó panaszos néha szinte rikácsolóvá váló könyörgéseket szakítottak félbe. Ott benn azok új életre keltek. Szertefoszlottak a konyhánál jóval nagyobb, világosabb, szépen kifestett színes helységben és ott megváltoztak… Alapzajként töltötték be további funkciójukat.

A gyerekszoba gyerekrezidenciának is beillet volna. Fiús színű: kék, zöld mintás dizájn bútorokkal berendezve, és luxusjátékokkal felszerelve. Anya vette őket azért, hogy a Kisfiú önfeledten játszhasson. Az ajtóval szemben lévő falon hatalmas síkképernyős okostévé terpeszkedett kajánul, szinte teljesen elfoglalva a helyével szemben lévő fal összes négyzetméterét. Minden körülötte lévő figyelmét magába szippantó feketelyukként működött, állandó társaságot biztosítva a Kisfiúnak. Aljából, mint egy polip hosszú és erős csápjai összekötő zsinórok nyúltak ki. Egyik az X Boxhoz, másik a laptophoz kapcsolódott, a többi csápzsinór pedig a kiegészítők: a kormányok és a joystickok fekete huzala volt. Ezek mind-mind csatlakoztak a feketelyuk tévéhez, a Kisfiú lelki gazdagságát és kreativitását növelendő. A készülék alatt az Alien Blasters 3D valódi virtuális szimulátor, a Motocross 3D valódi motoros szimulátor, és a Racing 3D virtuális kaland valódi autós szimulátor játékok bordósvörös dobozai pöffeszkedtek, tovább tarkítva az összképet. A szoba közepén 2x3 méteres puha és egyszerre kemény Kiddy Farm márkájú szőnyeg tapadt gumialjával a szinte csillogóan fényesre lakkozott parkettához. A szőnyeg közepén egy környezetbarát töltettel ellátott királykék babzsákfotel töltötte be a trón szerepét. Az íróasztal a sarokban IKEA termék, natúr fenyőfából volt. Anya rendelte az áruházból a Kisfiúnak, aki olyan kevésszer ült le hozzá tanulni, hogy ennyiért aztán igazán kár volt azt a szegény fiatal fenyőfát megfosztani életének még előtte álló sok-sok lehetőségétől… A szobában édességek is voltak bőven: csoki, cukor, chips kóla, és Bomba! energiaital, azért, hogy a kisfiú fizikailag is jól érezze magát. Okostelefon is volt: iPhone XS Max azért, hogy a Kisfiú mindig elérhesse Anyát, ha valami fontos dologra lenne szüksége. .

Anya sírt a konyhában. Hiába volt a kisfia szinte karnyújtásnyira tőle, már nem tudott igazi kapcsolatba kerülni vele. Egyedül volt. Végtelenül elkeseredetten, hónapok óta.

– Kisfiam tanuljál! Írd le a házi feladatodat kérlek! Holnap iskola…

Fáradó bömbölését a Kisfiú már nagyon unta. Legszívesebben hangszigetelővel tapasztotta volna be a gyerekszoba ajtajának mindegyik hangbeeresztésre képes rését. Összes ablakát, az ajtaját és a falait is. Úgy érezte az egész világon neki van a leges leghülyébb anyja. Folyamatosan zavarta őt a játékában.

– Hogy nem tudja abbahagyni?!

Éppen okostelefonján a legújabb telefonos applikációt akarta letölteni, hogy játszhasson azzal a cool játékkal, amelyikkel osztálytársai is játszanak a matekórákon a pad alatt.

– Tessék, most Anya hülye vinnyogásától már erre sem tudok odafigyelni! Ez már nem lehet igaz!

Elemi erővel hasított a gyermek gyermeki elméjébe a felszabadító gondolat:

– Állami gondozásba adom! Beadom Apa mellé az intézetbe! Hiszen semmi szükségem sincs már rá sem! Csak hátráltatja a beilleszkedésemet az osztálytársaim közé! Ciki! – mondta, magában egyre inkább lelkesedve egy, a szabadulás közeledtét jelző új gondolatától.

Az ötlettől felszabadultnak érezte magát. Az energiaitaltól pörögve, kipirult arccal, remegő mellkassal, izzadó tenyérrel, először a konzolt a színes szőnyeghez csapta, majd az ajtót feltépve rohant ki a konyhába, hogy gondolatát pillanatokon belül tettek követhessék. Olyan gyorsan haladt, hogy nekiment Anyának. Ahogy összeütköztek az arcába ordított.

– Elegem van belőled! Betelt a pohár! Képtelenség együtt élni veled! Nem tudsz alkalmazkodni! Szedd össze a cuccod! Menj el innen! Indulj! Mehetsz Apa után! Te! Megkeseríted az életem!

Csend lett. Hangtalan csend.

Anya kisfiára meredt tágra nyílt szemekkel, eltátott szájjal. Leperegtek előtte a vidám baba korszak és az ártatlan kisgyermekkor elérhetetlen távolságból rohanva előtoluló képei. Egy könnycsepp gördült le csüggedt az arcán. Szó nélkül beletörődve a megváltoztathatatlanba, csendesen pakolni kezdett. Nagy fekete táskába rakta kopott ruháit, a bögréjét, a fogkeféjét, és egy fényképet a fiáról. Búcsúzott.

– Megölelhetlek? – kérdezte halkan.

– Nem! – válaszolt a Kisfiú a foga között egy szitkozódást visszafojtva, vállait hátra rántva anyja ölelése elől. Anya keze élettelenül lehanyatlott, arca bezárkózott, mert száját összeszorította, nehogy megbántsa a Kisfiút valamilyen keresetlen szóval, vagy bármivel, akármivel Többet nem próbálkozott.

Behúzta táskáján a cipzárt, megfésülte festetlen, kopott színű haját. Még egyszer szétnézett kis konyhájában, majd becsukta maga mögött a bejárati ajtót, és elindult lefelé a lépcsőn. Apa már várta őt a ház előtt, az út másik oldalán.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-08-29 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.