Keresés a honlapon:

Bártfai Attila Márk: Rorschach szonáta – IX. tábla

 

 

 

 

 

 

 

Rorsach szonáta – IX. tábla

Lángol a hegedű. Feszül a kitépett bél. Puhán hull a hamvas narancsparázs. Acélvonó fűrészeli a csöndet. Jaj, sikolt. Zajmadarak, pernyerovarok kavarognak. A plafonon kormos gyerek lábnyomok. Megannyi lila-körte durranás. A szőlőfürtökön emberszemek zokognak. Innen jobbra a pokol makettje, balra egy kiságy. A fájdalom tiszta beszarás. A folyosó végén a banyapók. Fekete-kék ösvény. Hova hord az ágy szöszke gyermek? Az ébresztőórák színes százlábúakat ellenek. Lesújt a tortalapát. Szemétvederbe hull a nefelejcs eső és masíroz a sok-sok huszár. A cowboyok mind ocsmányak, szaguk mint egy marha disznóé, száz ujjuk van és mind csupa mocsok. Csak keleten van csodavilág. Zafír palotában csibepihéken bagolyfejű macska szavalja a pézsmaillatú szivárványt. Rokokó lányka jár kézen a lándzsák hegyén, ezer meg ezer penge fúr át a tenyerén. Minden csupa zöld, csupa vér. A nagyfiúk folyton játszani akarnak. Kitör a megmentő hugyozás. A falból dombormű banyák lépnek elő és összeverik a világot. A fenyők között érző luftballonra vadászik a fürkész darázs. Adj király katonát! Húsból faragott kápolnában pepita-mintás ájtatos manó misézik, befőttes üvegben mutatja fel az ördög ondóját. A kását visszaokádjuk a végső fogyasztás előtt, mert az élet nem tejbegríz és lehetetlenség elfújni a tűzijátékot ilyen messziről. Ordít a kaputelefon mint az erőszaktevő sárkány, s a csempék lerobbannak a falról, ahogy kiabál. A kádban felforr a víz, s a díszhalak színes buborékká fúvódnak. A gyerekágy mellett a halál kakál fekete golyóbist, egy nem túl sok jót jósoló követ. Lángol a hegedű. Lángol egyre. Az Isten se tudja, hogy tőle nem jön követ. És pereg, a pereg az égszín parázs.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-08-11 00:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.